És aki ezt gyakorlatban csinálja

A Kemény Gabriella által említett személyességre kiváló példa a Kristinus Borbirtok Instagram-oldala – olyannyira, hogy az nem is a borászat neve alatt fut, hanem maga az ügyvezető, Florian Zaruba posztol. A biodinamikus átmenet alatt lévő borászat pillanataiba enged bepillantást, és a kutyája gyakori szereplője a posztoknak. Séta a szőlőben, kóstolás, semmi extra, de minden őszinte, naplószerű.

A mindenható humor

Kemény Gabriella követőinek száma is elérhetetlen álom sok borászat számára, a másik interjúalanyunk azonban még nála is őrületesebb követőtáborral büszkélkedhet: több Instagram-oldalt is működtet, és összesen 600 000 (!) fiatal követi ezeket az oldalakat! Horváth Bálint matematikus, és ő működteti a Matekos mémek, a Kezdő szettek, a Diákok élete és a Távoktatós mémek Instagram-oldalakat. „A figyelemfelkeltés módja egyszerű, gyorsan felfogható és vicces legyen. A legtöbb ember csak pár másodperc figyelmet szentel egy-egy posztra, azaz ennyi idő van megragadni a figyelmét. Fiatalok körében a mémek a legnépszerűbbek.” Mivel a humor nem mindenkiből dől alapból, sok cég fordul reklám céljából már jól futó mémoldalakhoz segítségért – teszi hozzá Horváth Bálint, akinek oldalait előszeretettel keresik fel a hirdetők. A vicces posztok tehát garantáltan sikeresek, de nem mindenki képes rendszeresen vicces posztokat produkálni, csak az vágjon bele, akinek megy, vagy aki kreatív szakember segítségét sem rest igénybe venni.

Csak egy kis infó a lenti képhez: a Matekos mémek Instagram-oldal egyik legfrisebb posztja, 9339 like-ot kapott, és az oldalt 107 000 ember követi!

Sajnos jónak lenni nem elég

Vannak bőven olyan hazai borászatok, akik a fenti elveket alkalmazzák, mégsem rendelkeznek 10 000 feletti követőtáborral. Mi lehet az oka? Csetvei Krisztina szintén személyes posztokat rak ki kellő gyakorisággal, mosolyogva nézzük a kicsi Machán-Csetvei Pannát, ahogy parányi kezével vizsgálja a szőlőt. A Koch Pincészet egyes posztjai személyesek, kedvesek (Koch Csabával és lányával, Koch Pálmával), de igazán szemet gyönyörködtető fotókat is készítenek, sőt vannak kifejezetten ötletes képeik is. Mindkét említett borászat nagyjából 2000 követővel jár.

Rosszul csinálnak valamit? Nem, remekül csinálják, és idővel rohamosan fog növekedni a követőik száma.
És a nagy követőszám eléréséhez szükség van még egy mindennapos sziszifuszi munkára is: az új követőket illik naponta visszakövetni, és arra is kell időt szánni, hogy a követőtáborba illő embereket megkeressünk és bejelöljük őket. A nem aktív követőket egy idő után célszerű „kikövetni”, ugyanis az is számít, hogy ne legyen nagy a különbség a követők és a követettek között. Fontosak az első perc alatt szerzett like-ok, ezekkel ugyanis az Instagram algoritmusa előbbre sorolja a posztunkat, ehhez „körbe kell like-olni” magunkat a személyes Instagram-oldallal vagy más, hozzánk tartozó oldalakkal, meg persze megkérhetünk közeli ismerőst is. Akinek mindehhez nincs idegzete, az fordulhat ügynökséghez vagy egyszemélyes Instagram-szakértőkhöz, de akár leckéket is vehet az ilyen szakértőktől.

Sok sikert kívánunk!

A Blue Danube importcéget Frank Dietrich és Molnár Zsuzsanna alapították 2002-ben, és közel két évtizeden át importáltak az Egyesült Államokba, ahogy ők mondták: nemcsak bort, hanem kultúrát is. Megérdemelt nyugdíjaskorukat elérve két korábbi munkatársuk, Eric Danch és Catherine Granger viszik tovább a stafétát kicsit másként és más névvel. Én először a hírlevelükre figyeltem fel, szokatlan hangvételű, olvasmányos anyag volt, és mivel komoly magyar portfóliójuk van, fel is vettem velük a kapcsolatot, Eric pedig örült a megkeresésnek.

Danch & Granger Selections, USA

„Emlékezetes óvilági, kelet-közép-európai borok importőre”

www.danchandgranger.com

Kínálatukban szerepelnek osztrák, boszniai, kaliforniai, horvát, magyar, szerb, szlovák és szlovén borok.

A magyar portfólióban a következő borászatok szerepelnek:

Somlói Apátsági Pince (Somló), Barta Pince (Tokaj), Bodrog Borműhely (Tokaj), Bott Pince (Tokaj), Demeter Zoltán (Tokaj), Fekete Pince (Somló), Heimann Családi Pincészet (Szekszárd), J&J Eger (Eger), Káli Kövek (Balaton-felvidék), Karner Pincészet (Mátra), Kikelet (Tokaj), Kolonics (Somló), Levente (Mátra), Losonci (Mátra), Patricius Borház (Tokaj), Pfneiszl (Sopron), Koncz Réka (Barabás), Stumpf Pincészet (Eger), Sziegl Pincészet (Hajós–Baja), Samuel Tinon (Tokaj), Tokaj Nobilis (Tokaj),VáliBor (Badacsony), Wetzer (Sopron)

– Olvastam, hogy korábban cirkuszban dolgoztál, úgyhogy muszáj rákérdeznem. Mit is csináltál pontosan?

– Jogos a kérdés:) Egy háromórás produkcióban vettem részt San Franciscóban, Teatro Zinzanni volt a címe. Kicsit a Vaudeville és a Cirque du Soleil keresztezése volt a show (persze kicsiben) egy 5-fogásos vacsora mellé. Amikor épp nem a trapéz körül pörögtem, akkor táncoltam vagy épp a színpadelemeket mozgattam, persze full sminkben és kosztümben. A show része volt az ételek felszolgálása és a borok szervírozása is – a vendéglátás és a szórakoztatás közti határvonal eléggé elhalványult. Ami a munka mellett legalább olyan fontos volt, az az, hogy sok előadóval összebarátkoztam. Többen közülük Kelet-Közép-Európából jöttek. Az előadások után mindig együtt lógtunk, ettünk-ittunk és sztoriztunk. Egy ukrán tangóharmonikás zsonglőrrel például mézes-paprikás vodkát ittunk savanyított paradicsommal, és hasonlók. Minden, amit megkóstoltunk finomabb volt egyszerűen attól, hogy jó és izgalmas emberekkel fogyasztottuk el, az étkezéseket pedig hagyományok és legendák kísérték. A borászatok kiválasztásánál persze nem jelent előnyt a cirkuszi akrobatikában való jártasság, néhány dolog viszont jól jön, amit ott szedtem fel. Ilyen az erős, izgalmas személyiségekre való rátalálás képessége, a történetek kutatása és az elhivatottság, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk a jövő nemzedékre. A cirkuszvilág hihetetlenül családcentrikus, függetlenül attól, hogy vérszerinti rokonságról van-e szó vagy sem. A borvilág legjobb része pont ilyen.

– Te és az üzlettársad benne voltatok a Blue Danube csapatában. A honlapotokon azt írjátok, hogy a cégetek a „Blue Danube, a kelet-közép-európai borok úttörő importőrének független utódja”. Gondoltatok arra, hogy ugyanazzal a névvel folytassátok? Vagy ez nem volt a lehetőségek között?

– Így van, és nem, gondoltunk rá. Frank és Zsuzsa, a Blue Danube Wine Co. tulajdonosai igen erősen kötődtek érzelmileg ehhez a névhez. Több mint 17 évet tettek bele és ez pénzben nem is mérhető. Catherine és én egyetértettünk. Olyasmit akartunk létrehozni, ami kötődik az ő örökségükhöz, de új identitást hoz létre és új utak előtt is kaput nyit.

– Mik a legfontosabb különbségek a Blue Danube és a Danch & Granger portfóliói között?

– A legnagyobb különbség az, hogy amikor a Blue Danube indult, ők „szőlőfajtákat és borvidékeket” is importáltak az Egyesült Államokba. Tették ezt elsőként, egy olyan piacon, ahol ezeknek a szőlőknek és vidékeknek akkor még nem volt referenciapontja. És bár mi is hozunk be olyan borokat, amelyek először jelennek meg ezen a piacon, most sokkal nagyobb a verseny, és több borbeszerző van tisztában a kelet-közép-európai régió potenciáljával. A borok és borvidékek évről évre egyre több tétellel képviseltetik magukat. A Blue Danube berúgta az ajtót és talált jónéhány első generációs borászatot a poszt-kommunista térségben. A Danch & Granger 2. és 3. generációs borászatokat kutat fel, és persze olyanokat, ahol jól sikerült a generációk közti feladat-átadás. 2020 egész más világ 2003-hoz képest, különösen igaz ez Kelet-Közép-Európára. Kétlem, hogy 20 évvel ezelőtt a magyarok hitték volna, hogy Tokajból pét-nat érkezik hozzánk, vagy héjon áztatott királyleányka az ismeretlen Barabás nevű bortermő helyről – hogy csak párat említsek.

– Hogy boldogultok eddig? Sok ügyfeletek van? Több államban jelen vagytok?  

– Nincs országos disztribúciónk, és nem is akarunk ilyet. Csak egy államba szállítunk a sajátunkon kívül, Oregonba, mert az ottani disztribútorral nagyon erős személyes és szakmai kapcsolatunk van. A partnerborászataink nagy része egyébként sem készít akkora mennyiséget, hogy az egész USA-t el tudna látni. Ráadásul három kisgyermekem van, nem is szeretném az országos disztribúcióval járó utazásokat. Sokkal több értelme van Kaliforniára koncentrálni (cirka 39 millió emberről beszélünk), ahol saját kapcsolatainkon keresztül érvényesülhetünk. Nem meglepő, hogy mi nem a könnyű sikert kínáljuk, ha egy borlap felépítéséről van szó. Sokkal nagyobb munka kell ahhoz, hogy valaki lecserélje a pohárral is kínált Sancerre-t mondjuk olaszrizlingre, vagy egy pinot noirt egy remek kadarkára. Ugyanakkor ez a nehézség le is szűkíti a borbeszerzők körét azokra, akikkel valóban szívesen dolgozom. Azokat az embereket keresem, akik hajlandóak kockáztatni, zsigerből cselekednek, követik az ösztöneiket. És ha megtaláltam őket, szeretném, hogy majd ők is megosszák a vendégeikkel, ügyfeleikkel a történeteket, szőlőfajtákat, borvidékeket. Úgy gondolom, hogy a COVID utáni időkben az emberek még inkább akarnak majd új dolgokat felfedezni és a megszokott elől menekülni. Nem arról van szó, hogy minden áron le kéne cserélni a Sancerre-t vagy a pinot noirt. Hanem arról az örömről van szó, amikor az ember alázatosan felismeri, hogy milyen végtelen a borvilág. Még azt is megkockáztatom, hogy a Kelet-Közép-Európából érkező „új” borok szeretete ráébresztheti az amerikaiakat arra, hogy milyen értékesek a borok, amelyeket már ismernek.

– Mi a legnagyobb kihívás, ha magyar borok eladásáról van szó

– Hol is kezdjem? Egyszer olvastam egy interjút Hugh Johnsonnal, épp azelőtt volt, hogy a Royal Tokaji első évjáratát piacra dobták volna. Tulajdonképpen egy új, minőségarányos árat kellett kreálniuk egy frissen privatizált boros térségben. Számos stílus és borvidék kapcsán ma is ugyanez játszódik le. Milyen ízű egy 25 dolláros furmint? Mi a különbség egy 15 és egy 35 dolláros juhfark között? Olyan kevés referenciapont van és olyan kevés a széles körben elfogadott és ismert viszonyítási alap. Néhány magyar szőlőfajta alkalmas arra, hogy más, jóval ismertebb nemzetközi szőlőfajtákhoz hasonlítsuk őket. Kínáljunk kadarkát annak, aki imádja a gamay-t vagy a pinot noirt. Hárslevelűt annak, aki kedveli a chenin blanc-t. Kóstoltassunk száraz szamorodnit a sherry vagy vin jaune rajongóval. Létezik némi közös nevező, de még mindig tonnányi különbség van. És mindez még nehezebb egy sós érzetű kéknyelűvel vagy egy héjon áztatott kövidinkával, ahol a „hungarikum faktor” már minden határon túl van. Nagy kihívás olyan portfóliót fenntartani, amely kellően sokszínű, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a borászpartnereink is elégedettek legyenek és ki tudjuk őket fizetni. Az ár természetesen jelentős tényező. Nagyon nagy a verseny a piacunkon, mivel igen sok a hazai termelő. Hiába érdemel meg egy bor egy bizonyos árat, annak is van költsége, hogy bejussunk egy adott piacra. Sok esetben hihetetlenül boldog és hálás vagyok, hogy tarthatok egy bort, mégsem tudom eladni, pusztán az ára miatt.

– Mik a legnépszerűbb termékek?

– A legnépszerűbbek azok, amelyeket pohárral vagy kiskereskedésben 20–30 dollár per palack áron tudok eladni. Az emberek ennyit hajlandóak felfedezésre áldozni, és ez az az ár, amelyért még érezhető a borkészítés és szőlészet minőségi volta. Egy jó sztori mindig segít, de főleg az, ha valamiben kitűnik a bor, ami másokban nincs meg. Ilyen a vulkanikus borok sóssága, a hűvösebb klímáról származó vörösborok aromatikája, a botrytis és a többi. A jó minőségű asztali bor ugyancsak jó ötlet. Valami, ami mutat némi terroirjelleget, jól iható és megfelelő mennyiségben hozzájuthatok, és persze megengedhető áron van. Van ilyenünk, néhány literrel, kettő Ausztriából, egy Szlovéniából, ezek szerves részét képezik a portfóliónknak. Még mindig keresek valami ilyet Magyarországról.

– Mi a helyzet a tokaji aszúval? Keresik vagy „mission impossible” az eladás?

– A 2019-es év a valaha volt legjobb évünk volt édes borok eladása tekintetében! Főleg az aszút vitték. Nagyon jól működött ételsorok mellé, és néhány helyre sikerült betennünk frissebb stílusú aszúkat (rövidebb érlelés, kevesebb oxidáció). Sikeres volt szamorodni és a tokaji késői szüret aperitifként is, hogy végre kiszabadítottuk a desszert mellé szánt kísérő skatulyájából. Elképesztően jól illenek húskészítmények mellé, olajban sült ételekhez és mindenhez, ami csípős. Ebben persze az éttermek és a borbárok jártak az éles, és sajnos jegelnünk kellett a projektet, amíg a dolgok jobbra fordulnak. Jóval nehezebb az értékesítés, ha kizárólag kiskereskedelmi csatornákat használhatunk. Az étel nélkülözhetetlen a borok mellé.

– Kifejezetten szórakoztatóak a hírleveleitek, biztos vagyok benne, hogy az ügyfeleitek is szeretik őket. Csináltok mást is, amivel oktathatjátok az ügyfeleiteket?

– Köszönöm. Mivel idén nem utazhattam, még a szokásosnál is nagyobb örömet leltem a hírlevél-írásban. Ezek a kis írások legalább emlékeztetnek az elmúlt utazásokra. A COVID előtt tele voltunk rendezvényekkel. Nem a drága borvacsorákra összpontosítottunk, sokkal inkább az oktató kóstolókra fókuszáltunk, kóstolókat szerveztünk borszaküzletekben, szemináriumokat tartottunk mind a szakembereknek, mind a borkedvelőknek. Ahogy a hírlevelek, ezek is kevésbő szóltak erjesztésről, a fejtés mikéntjéről, sokkal inkább a helyről, történelemről, gazdálkodásról, kultúráról, a családokról és arról, hogy milyen is az utazás. Idővel és több lehetőség birtokában szeretnék még több ügyfelet Magyarországra hozni, hogy személyesen tapasztalják meg, amit lehet. Ez az egyik legfontosabb előttem álló cél.

1. A filozófiánk, a történetünk… – jó, de kié?

Borszakíróként végtelenszer keresünk fel honlapokat, és bizony nem egy borászatnál találkoztunk egy könnyen kiküszöbölhető, de zavaró hibával – azzal, hogy sehol nem szerepel a tulajdonos / borász neve. Ékesen szól a hitvallásáról, de nincs aláírás, nem tudjuk meg, hogy kinek az érdeme a sok szép gondolat. A Kapcsolatok menüpontnál sem derül ki, hogy ki az, akinek a nevéhez köthető egy birtok. A céginfó persze segíthet, de gyakran a tulajdonos személye titok, így ez nem visz előbbre.

Ha tehát megfogalmazzuk a filozófiánkat, írjuk is alá, lehetőleg titulussal. A Kapcsolatok menüpontban pedig célszerű több nevet is felsorolni titulussal, elérhetőséggel, hogy az érdeklődő tudja, kihez forduljon értékesítési, és kihez szakmai kérdésekben.

2. Nagy divat a muzeális rozé?

Tényleg a 2015-ös rozéja van forgalomban? És most is friss és ropogós, ahogy a honlapon szerepel? Nyilván nem, annyi történt példánk esetében, hogy nem frissítették az évjáratokat. Ami egy kis borászatnál abszolút érthető, kicsi a csapat, sok a tennivaló. Ha nincs kapacitás az évenkénti frissítésre, és nagyjából ugyanúgy készülnek a borok minden évjáratban, akkor célszerű évjárat nélküli szöveget megfogalmazni, ez nem bűn. Köztes megoldásként hasznos lehet egy általános leírás palackfotóval (hogy szoktuk készíteni, hogy néz ki), és alá lehet írni az egyes évjáratok díjait, eredményeit, illetve azt is, hogy most melyik évjárat van forgalomban.

3. Minden évben ugyanolyan szedres és ugyanolyan bársonyos?

Aligha. A lusta marketingesek azonban néha csak az évjáratot írják át, a borleírást változatlanul hagyják. Ennél már jobb megoldás a 2-es pontban vázolt általános leírás. Ha egy birtok mégis szeretne minden évjáratú borát külön bemutatni, akkor viszont venni kell a fáradságot, és új borleírást is kell írni. A vásárlók nem biztos, hogy kiszúrják az ilyen hanyagságot, de a borszakírók igen. Jó megoldás, ha idézünk – a magazinok tesztjei, a bloggerek leírásai segíthetnek, de az idézetnél fontos pontosan megjelölni a forrást, linkkel együtt.

4. A kevesebb itt pláne több

Minél bonyolultabb egy honlap, annál idegesebb lesz a kedves érdeklődő, ha nem találja meg, amit keres. Ugyan ott kevesen tartanak, mint a piemonti Gaja – akinek a honlapján mindössze egy fekete felületet látunk egyetlen sorral: a birtok címével és elérhetőségeivel –, de mindenkinek hasznos szem előtt tartani a minimalizmus elvét. Célszerű 4-5 témát kiválasztani, amelyek az adott borászat számára kiemelten fontosak. Ha nincs kapacitásunk folyamatosan új híreket feltölteni, akkor ne legyen „Hírek” vagy „Aktualitások” menüpont, mert szomorú látni aktualitásként egy 2017. januári hírt… Ha fontos a termőterület, akkor mutassuk be őket részletesen, ha viszont egy mondatkánál többet nem tudunk a dűlőről mondani, akkor elég a dűlőszelektált borok leírásánál említeni. Ha nincs komolyabb vendégfogadási lehetőség, akkor elég a Kapcsolatok menüpontnál kiírni a nyitva tartást, ha viszont van minden a szállástól a traktortúráig, akkor lehet, hogy több menüpont is kell a vendégfogadásra.

5. Elvégre eladni akar, nem?

Milyen okból keres fel valaki egy borászat-honlapot? Esetleg újságíró, és ír róla. Rendezvényszervező, és invitálni akarja a borászatot. Borturista, aki az utazását szervezi. Ezek mind esélyesek, de a legtöbb biztosan az, aki meg szeretne venni egy bort az adott pincészettől. Gyakori már a webshop, de gyakori az is, hogy megfelelő szállítócég hiányában olyan drágán szállít a borászat, hogy nem éri meg tőle rendelni. Ilyenkor hasznos tudni, hogy hol kaphatók az adott borászat termékei. Tehát ne sajnáljuk összeírni, hogy az országban hol, milyen boltban, milyen címen találhatók meg a termékek, ezt jó esetben nem kell évente frissíteni. Ha van angol nyelvű verzió, ott pedig még ennél is fontosabb megnevezni a külföldi partnereket.

6. Kicsi ez az ország

És el is értünk a nemzetköziség kérdéséhez. Ma már a legtöbb borászat számára fontos (lenne) külpiacot is találni, a hazai fogyasztók nem tudnak minden termelőt eltartani. Ehhez viszont elengedhetetlen a weboldal angol nyelvű verziója. A fordítás néhány tízezer forintból megvan, és a weboldalak úgynevezett „template”-jei (az alap formátum, a képek, szövegek elrendezése) szinte mind tartalmazzák a többnyelvű funkciót. A google translate használata nem ajánlott, láttunk már megmosolyogni való, sőt röhejes fordítást is… Inkább bízza profira, olyanra, aki otthon van a boros szaknyelvben.

7. Ne mondja, mutassa!

Képek, képek és képek – nem győzzük mondani. Hiába írja le, hogy milyen mesés házi finomságokkal várja a kóstolni vágyókat, sokkal többet mond egy gusztusos kép – nem beszélve arról, hogy a vendég tényleg tudja, hogy mire számíthat.
Hasznos az is, ha nem húsz teljesen egyforma szőlőterület fotóját látjuk. Egy pillangó a szőlőlevélen, a talaj egy dolgos kézben, a szőlősor egy szokatlan szögből jobban megragadja a szemet, mint a sok unalmas kép (ami persze csodálatosan értékes lehet, de a képről ez nem derül ki). Persze az is igaz, hogy bár a mai telefonok már a legkomolyabb fényképezőgépek minőségét hozzák, a fotózáshoz „szem” is kell, meg kell látni, hogy mitől lesz jó egy kép. Érdemes párévente hívni egy profi fotóst, aki készít 50-60 képet, azzal néhány évig meglesz a birtok, jut még a közöségi oldalakra is.

Ami drága, az kamu

Ez a népi bölcsesség egy egyetemista szájából hangzott el, mikor pár hete egy csapat fiatalnak tartottam abszolút kezdő borkóstolót. Borpárokat kóstoltattam velük, és arra próbáltam rávezetni őket, hogy a 800 Ft-os tankpezsgő és a 2000 Ft-os (mellesleg épp VinAgora aranyérmes Garamvári Pannónia Imperial) palackos erjesztésű pezsgő közötti árkülönbségnek számos oka van. Volt Grand Tokaj késői szüretelésű édesbor is – szemben egy élelmiszernek is alig nevezhető, petpalackos, „koccintós” kategóriájú szörnyűséggel. Tanulságos volt, a 12 fős társaságban mindig volt olyan, aki az olcsóbbat szerette (még a szörnybornak is lett rajongója), de azt is többen hangoztatták, hogy a szüleik / idősebb ismerőseik szerint a drága bor csak azért drága, mert több mögötte a marketing, semmivel sem jobb. Éppen ezért nekünk, borszakíróknak kötelességünk minden alkalmat megragadni, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy miért kerül egy bor annyiba, amennyibe. (Ezt a témát hiányolom is a mostani HNT-s magyarborod.hu kampányból is.)

Mi a titok? Kell egy még drágább!

A fenti kóstoló miatt figyeltem fel Robert Joseph borszakíró cikkére a Meininger Wine Businessben, aki a 100 eurós rozék kapcsán merengett el a kérdésen. Szerinte az ilyen különlegesen drága borok mindig gazdára lelnek, ugyanúgy, ahogy a Luis Vuitton táskák is, egyszerűen azért, mert aki megteheti, miért ne költsön sokat egy termékre. Aztán ott van az ázsiai ajándékozási szokás: a fontos üzleti partnernek drága ajándék dukál, egy bor ezért kézen fekvő választás. Bár Kínában sikerrel visszaszorították a drága ajándékok „üzletélénkítő” divatját, az ajándékozás egész Ázsiában különös fontosságú. De mi is – írja Joseph –, kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor egy drága borral jó színben akarjuk feltüntetni magunkat, vagy éppenséggel nem akarjuk egy olcsóbb borral égetni magunkat bizonyos élethelyzetekben, társaságokban.

A legjobb trükk azonban Joseph szerint a közgazdászok által már az 1970-es években felfedezett „anchoring”, azaz bekötés, horgonyzás módszere (a kilátáselmélet néven ismert rendszer célja, hogy magyarázza az emberi irracionális gazdasági döntéseket. Ezen munkásságukért, Daniel Kahneman Nobel-díjat kapott). A lényeg, hogy minden drága termék könnyen eladható, ha van a közelében egy még drágább. A Luis Vuitton táska nagyobb eséllyel kel el 10 000 euróért, ha az üzletben közvetlen mellette egy 20 000 eurós táska ül. Egyébként ez jött be az első igazán drága provence-i rozé esetében is: Sacha Lichine 100–120 euró körüli Garrus boránál is: nagyjából ugyanakkor, 2006-ban vezette be a Whispering Angel nevű rozéját 23 euró körüli áron. Drága volt, de a Garrushoz képest megfizethető luxus – egycsapásra sikertörténet lett belőle.

Bor extrákkal

Robert Joseph írása elgondolkodtató és hasznos, én még egy dolgot viszont hozzátennék. A Luis Vuitton táskákra élethossziglan garanciát vállalnak, ahogy az igazán extra svájci órákra is – sőt, egyes órakészítők vállalják, hogy javítás esetén ugyanahhoz az órásmesterhez kerül majd az óra, akinek a kezéből a világra jött. Itthon a Silka designer-ruhakereskedés ugyancsak élethossziglan garanciát vállal a ruhákra – hízás, fogyás vagy akár növekedés esetén például méretre igazítják a ruhakölteményt. A luxus mögött tehát valós szolgáltatásokat találunk (az egyértelműen magas minőség mellett), és ez nem úszható meg a borok esetében sem. Nem elég egy dűlőszelektált, új hordóban érlelt, netán kortárs művész által tervezett címkével ellátott palack mellé ötjegyű árcédulát tenni, ehhez szolgáltatás is kell. Klubtagság, házhoz szállítás, a dugós borok cserélése bárhol.

A minap egy kedves ismerősöm szóvá tett egy nagyjából 12 évvel ezelőtt esett sérelmet. Akkor még a VinCE Budapest szervezője voltam, és egyik akciónk szerint egy magasabb árkategóriás jegy mellé járt egy ajándék (már nem emlékszem mi, talán az inkriminált amerikai tanninszelídítő). Azt sem tudom, hogy feltüntettük-e promócióban, hogy csak budapesti címre szállítjuk ki a terméket, sajnos lehet, hogy nem – így a vidéki városban élő vendégünk joggal reklamált. Az ajándék kütyüt természetesen megvehette volna, de nem ez a lényeg. azért, meg valaki megteheti, hogy megvásároljon egy drágább terméket (táskát, csúcsrozét, Ferrarit, belépőt, mindegy), azért még ne higgyük, hogy neki nem fontos a megkeresett pénze, és hogy mire költi, s legfőképpen milyen szolgáltatást kap a pénzéért. Sőt. Tudatában van a pénze értékének, és annak is, hogy extra áron vett valamit, így joggal követeli az extra szolgáltatást. Aki tehát épp készül meghódítani a felső piaci árszegmenst, annak érdemes tanulmányozni a Robert Joseph által idézett közgazdasági elméletet (vagyis mindjárt két terméket tegyen magasabb polcra), illetve tanuljon az én hibámból: az extra árért extra szolgáltatás is jár, amit nagyon komolyan kell venni.

Németh Ágnes

Robert Joseph cikke

Dögunalom

Robert Joseph arra a friss szakmai diskurzusra utal, amelyet a párizsi székhelyű amerikai Amber LeBeau indított el – aki szerint valahogy meg kellene menteni a virtuális kóstolókat, mert a legtöbb „dögunalom”. Robert Joseph egy régi David Bowie műsort idéz, amelyben a rocksztár a dalokhoz fűződő anekdotákat mesélt sziporkázóan szellemesen, s ezáltal izgalmas műsort produkált zenekar nélkül. A borszakíró Gary Vaynerchukot is említi, aki ugyancsak úgy vált videós szupersztárrá, hogy a borok kóstolásakor szüntelen sztorizott, mindezt eredeti humorral és lendülettel. Ezzel szemben a járvány idején tele lett az internet kevésbé sziporkázó előadókkal. „Megpróbáltam jónéhány ilyen próbálkozást végigülni, de még akkor sem voltam rá képes, ha nem volt más dolgom. A legtöbb közülük a legunalmasabb dolog volt, amely valaha képernyőre került.”

Ha már nem személyesen, akkor különlegesen

Emlékszem, az egyik borblogger konferencián, az olaszországi Bresciában egy mesés, román kori templomban ült a digitális kor számos gyermeke, csak úgy izzottak a tabletek és notebookok, mindenki azonnal posztolt, tweetelt vagy akárhogy kommunikált virtuális közönségével. Azonban a délutáni Franciacorta-kóstolón hiába állt rendelkezésükre egy külön erre a célra kreált online platform, alig-alig használták páran. A bornál egyszerűen nem működött.

A borkóstolás is ilyen: az a legszebb, hogy az alkotó, a borász karnyújtásnyira van, a sztár maga egy légtérben a közönséggel – mindez odavész képernyőn keresztül, nem jön át a varázs, hacsak nem igazán kiemelkedő előadó az illető. Azaz Robert Joseph szerint egy online borkóstoló csak akkor működik, ha a kóstoltató jó előadó, és maga az előadásmód és a sztorik tartják fenn a figyelmet – függetlenül attól, hogy éppen borról van szó. A jó minőség, az ügyes vágás persze segít, de, ahogy Joseph írja: „a szép dekor nem menti meg a rossz ételt felszolgáló éttermet”.

Akkor hagyjuk a francba?

A fenti érvekkel egyetértve akkor érdemes online kóstolót csinálni, ha valaki remek előadó, jól tud történetet mesélni és/vagy belerak a „műsorba” valami pluszt. A móri Csetvei Kriszti az első volt talán, aki a bezártság idején elindította online kóstolósorozatát, biztos vagyok benne, hogy működik, köszönhetően Kriszti kedves, nyílt, őszinte személyiségének. A Hilltop péntekenként tart online kóstolót, és mivel Kamocsay Ákos nagy mesélő, öröm hallgatni, a meghívott vendégek már csak a habot jelentik a tortán. Az örök kreatív badacsonyi Sabar a borai ihlette gitármuzsikát kínál, semmi koncentráció, csak lazulás, chill – jó ötlet! Ugyancsak a Hilltophoz fűződik a Gasztro TV, szintén kiváló megoldás, hogy a bezárt étterem chefjét „használják”, és enni mindenki szeret, a karantén alatt megnőtt a főzési kedv, telitalálat! Az egyik legszimpatikusabb online kóstoló a kecskeméti Kamra online sorozata: egyszerűen, gyorsan megrendelhető ugyancsak tőlük a kóstolandó borsor sonkatállal. Gond letudva, mert bizony a legtöbb virtuális kóstoló gátja épp az, hogy az ember megnézi a tételeket, és legyint, hogy ezt esélytelen beszerezni a mostani körülmények közt. A Kamránál az ár is jutányos, és az elvárás is reális: nem fog 10 fős társaság aszúkat rendelni, viszont a 2 főre egy-egy palack Zsirai Tokaj Dry és egy Zsirai Tokaj Sweet sonkatállal 7900 Ft-ért kifejezetten korrekt, pláne házhozszállítással együtt. Ugyancsak extraként értékelhető, ha oktatást nyújt valaki az online kóstoló keretében, ahogy a CEWI többek közt Gere Andreával.

Szóval, nem kell „hagyni a francba az online kóstolókat”, de csak akkor érdemes belefogni, ha tényleg jó az előadó, vagy valami extrát tud nyújtani a produkció. És még akkor sem kell tőle sokat várni, nem fogják ezrével megnézni, mert bizony a bor személyes műfaj. Herczeg Ágnes borszakértő az egyik legnépszerűbb itthon, mégis mindössze 32 feliratkozója van egyelőre a YouTube csatornán, legfrissebb videosorozatán pedig epizódonként 300–400 megtekintés van – miközben Polgár Peti karanténdalát 1 197 274-szer nézték meg. Herczeg Ági ezzel a nézettséggel alighanem vezet, még Gál Tibi egri borász ért el 300 körüli nézettséget – ez persze csak YouTube adat, a privát jelszót igénylő Zoom-kóstolókról nincs adat. A többi online boros szereplő nézettsége minden gerillakampány (azaz lécci like-old) ellenére a padlót verdesi, találtam 1, azaz egy feliratkozós YouTube-csatornát is. Az online kóstolás jelenségről sokat elárul, hogy már a Marie Claire női magazin is foglalkozott vele, kedvesen, pozitívan, tényleg jókat kiemelve.

Ingyen van – megéri?

A világért sem szeretnék senkit megsérteni, aki kipróbálta ezt az online műfajt, de érdemes végiggondolni, hogy mennyi energiával jár, mennyire sikerül jól, mekkora nézettséget produkál, és leszámítva a rokonokat, munkatársakat és barátokat, vajon hány potenciális vásárlót ér el a projekt. Ha eleget – a befektetett energiával szemben –, akkor semmi gond, hajrá. Ha nem, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni, hogy kiemelkedő online projekt hiányában talán érdemes a kényszerpihenőt egyéb hasznos dolgokra fordítani (a weboldal frissítését például mindenkinek melegen ajánlom…)

Még egy gondolat a téma kapcsán: a magyar ember (vagy talán az ember úgy általában) kevésbé értékeli azt, amiért nem ad pénzt. Ezt a közös bölcsességet saját bőrömön is sokszor tapasztaltam – egy rendezvényen például szinte öngyilkosság egy programot ingyen kínálni, míg egy jól eltalált árral kínált minőségi program bombasiker lehet. Ezt támasztja alá Barb Wild kanadai borszakértő is, aki ugyancsak karanténből osztja az online észt – méghozzá jegyváltás ellenében! Barb nemrég Magyarországon is járt (erről a VinCE Magazin márciusi számában írtam), és hamar kiderült, hogy egészen jó meglátásai vannak marketingügyben, de némelyiket, az igazat megvallva, szkeptikusan fogadtam. Pedig valamit mégiscsak jól csinál! Mostanában már a második kör online kurzust értékesíti Mark Shipway boroktatóval. Nem elírás, értékesíti, azaz pénzért kínálja az online kurzusra a helyeket. A koncepció ötletes: van egy adott téma, május 13-án például délolasz vörösborok. A résztvevők prezentálhatják saját kedvencüket, vagy amit a pincében találnak – ehhez minimum 10 kanadai dollárért helyet kell foglalniuk, a kóstolót amúgy a szakember moderálja, a lényeg a tudás lesz (de ott van a borimádók exhibicionista hajlamának kiaknázása is…). A jegyeket a weshowup.io applikáción keresztül értékesítik, rendre elfogy mind a 12 hely, és az app sajátossága, hogy ha a kedves résztvevő szerint többet ér a program, többet is fizethet – a szervezők segítenek is készséggel, hogy ők 40 CD-t várnak… És működik!

Link (Be kell az In mezőbe írni, hogy Vancouver)

Francis Ford Coppola filmrendező a Keresztapa című eposzával filmtörténelmet írt, de lánya, Sofia Coppola is híres finoman érzékeny, sajátos tempójú filmjeiről. És mit tett még Coppola? Dobozba zárta Sofiát! Igaz, Sofia egy bor Coppola borászatában, de még így is durván hangzik. Csúcsminőség sörösdobozban? Ki hallott még ilyet? Előtte senki, de Coppola 2002-ben történelmet csinált, és mára évente 180%-al nő az aludobozos borok száma az USA-ban.

15 éve még a csavarzár is eretnek gondolat volt

Ma pedig vannak éttermek, ahol nem is tartanak dugóhúzót. Aki egykor sírva temette a dugóhúzó és a parafa általi romantikát, ma már szemrebbenés nélkül élvezi a másodpercek alatt bontható csavarzár áldását. Ma senki nem tudja elképzelni, hogy egy minőségi magyar bor háromdecis dobozból kerüljön pohárba, pedig van pár elég nyomós érv. Novemberben egyedüli magyarként vettem részt az amszterdami World Bulk Wine Exhibition (azaz a folyóborok nemzetközi kiállítása) borversenyén, amelyet több izgalmas előadás követett, az egyik pedig kimagasló volt, engem meggyőzött, és most bizonyára sokan nem értenek egyet velem, de igenis azt gondolom, hogy aki itthon elsőnek meglépi a dobozosbor bizniszt, az csúcsokat döngethet – persze ehhez átgondolt kommunikációra is szükség van. És akkor jöjjenek az érvek.

1, Nem a palackos bortól, hanem a sörtől / üdítőtől vesz el piacot

Dr. Robert L. Williams marketingprofesszor, a téma előadója csapatával már két komoly felmérésen van túl, és az egyik legfontosabb tanulság, hogy az aludobozos bor nemcsak a milleneumi nemzedék számára vonzó, hanem minden borvásárló korosztály számára tetszetős alternatíva. Még érdekesebb a helyzet: a dobozos bor szituációkat hódít. Mit is jelent ez? Millió olyan helyzet van, amikor az amúgy borszerető emberek nem bort fogyasztanak. Focimeccsen, strandon, túrázáskor – az ember bizony nem bajlódik a pohár+palack+bontó cirkusszal, inkább bedob pár dobozos sört vagy kólát egy kisebb hűtőtáskába. Pedig, ha ilyenkor létező alternatíva lenne egy üde dobozos Irsai vagy egy ropogós rozé, esetleg buborékkal, pláne csinos design-nal, nos hát akkor sokan félretennék a kólát…

2, Ma olyan ciki a nehéz palack, mint a nercbunda

Egykor státusszimbólum volt, ma már kevesen veszik fel a nercbundát, hiszen az állatvédők nagy eséllyel percek alatt elcsúfítják, de legalábbis kicikizik a bunda viselőjét. Jancis Robinson már évekkel ezelőtt kikelt a nehéz palackok ellen, amelyeket a dél-amerikai csúcsborászatok előszeretettel használnak, de itthon is van rá példa. A súlyos palack több üveget igényel, több energia az előállítása, szállítása, újrahasznosítása, és ugyan mi szükség minderre? Hiszen nem a súlyos palack teszi komollyá a bort. Sokak szerint a túlsúlyos palack kicsit olyan, mint mikor egy kis potenciállal rendelkező férfi nagy autót vesz… Az alucsomagolás egyik előnye, hogy az üvegnél sokkal kisebb súlyú, így szállítása kisebb környezetterheléssel jár, és nagyon hamar újrahasznosítható, 100%-ban, örökké, persze ennek feltétele, hogy összegyűjtsék, de az aludobozok összepréselése és szelektív gyűjtése szerencsére már meglehetősen elterjedt. Kreatív szempontból is előnyös, ugyanis a dobos teljes egészében brandingelhető viszonylag alacsony költséggel.

3, Íze mint a vas? Ugyan!

Az kétségtelen, hogy az aludobozos borkészítésnél néhány dologra fokozottan ügyelni kell. Ana Diogo Draper, az Artesa Vineyard borászati igazgatója szerint a legfontosabb, hogy alacsony kén- és réztartalma legyen a bornak, ugyanis ezek az anyagok reakcióba léphetnek az alumíniummal. Arra is figyelni kell, hogy a sokáig jégen tartott dobozos borokban könnyen kiválhat a borkő, főleg a kisebb dobozok esetében (többféle méretű dobozos borok kaphatók, a felmérések szerint a 250 ml-es a legnépszerűbb). Aki viszont a fémes íz miatt aggódna, azt Williams professzor két vakteszttel tudja megnyugtatni, amelyeken összesen 86 borértő kóstolt vakon különböző borokat párba állítva. A bírálók legnagyobb része nem tudott különbséget tenni a palackból és dobozból szervírozott borok közt, az egyiket vagy másikat előnyben részesítők közötti különbség pedig elenyésző.

4, Folyóbort oké, de minőségi bort?

Az amszterdami előadáson kóstoltunk is, és a legnagyobb meglepetést ez okozta: egytől egyig remek borok kerültek a poharamba, nem is értettem, hogy mi köze ezeknek a Bulk Wine témához. (Azóta már tudom, hogy a ’Bulk Wine’ sem silány folyóbort jelent, hanem ’folyóborként értékesített bort, amelyet az eladási helyen palackoznak’, és ami sok esetben abszolút magas minőségű.) Így volt ez a dobozos borokkal is, a Hogwash nevű pinot noir rozé Kaliforniából például 9 USA dollárba kerül dobozonként, ami 300 ml borért nem rossz ár (nem véletlen, a bor egy igazán nagy hírű borászat, a Tuck Bestoffer Estate „játéka”, amely nem mellesleg egy vagyont hozott a házhoz). És ez volt az egyik legmeggyőzőbb érv számomra: az USA-ban az aludobozos bor nem egyenlő az egyszerű, jó ivású borral, a dobozosok jelentős része igazi nagyágyú, és az is jellemző, hogy egy bizonyos bort üvegpalackban és dobozban is meg lehet venni. Vagyis, ha valaki megszeret egy könnyű, fűszeres kadarkát, amelyet gyakran bont fel lecsós túrós csusza mellé, miért ne vihetne magával ugyanazt az egész napos horgászáshoz dobozban?

5, Nem engedi a borvidék…

Ez így van, nyilván nem engedi meg a Villányi Franc termékleírása az aludobozt, és persze, a Villányi Franc továbbra is legyen palackban, kikericcsel, nem kérdés. Az amszterdami előadók is óva intettek attól, hogy hosszú érlelési potenciállal rendelkező bort aludobozba tegyünk. Nem arra való. Viszont bőven van még „játszótér”. Én úgy vélem, sőt hiszem, hogy a környezettudatos gondolkodás lassan felülírja a legtöbb tradíciót. Hiába parádés egy kétkilós üvegpalack, egyre kevesebben helyeslik a létét, és minden alternatív csomagolás nagyobb figyelmet fog kapni attól a nemzedéktől, amelyik a klímaváltozás híreit hallva nő fel.

Aki esetleg többre kíváncsi,…

… annak szívesen mesélek még a témáról. Semmilyen érdekem nem fűződik hozzá, csak megragadott a lehetőség, és jó ötletnek tartom. Miért ne adjam tovább?

Üdvözlettel,

Németh Ágnes
Hungarianwines.eu

Nemeth.agnes@nemos.eu

phone: 0036204795393

– Párizs: Az egyik, nem elhanyagolandó tényező az, hogy a borbeszerző is ember, aki szereti a változatosságot, és nem bánja, ha egy izgalmas városba kell utaznia, Párizs pedig vitathatatlanul mesés. Ráadásul Párizs a világ legtöbb nagyvárosából közvetlen járattal érhető el.

– Profizmus: Persze ez önmagában nem volna elég, fontos azonban a profizmus is: a Wine Paris szervezője, a Comexposium évente 11 különböző szektorban több mint 170 rendezvényt szervez világszerte. Mi is profizmust tapasztaltunk a háromnapos rendezvény minden területén: kifogástalan szerviz, könnyű tájékozódás, jó megközelíthetőség, impozáns helyszín, könnyű bejutás, udvarias személyzet, kellő tájékoztatás az esemény előtt, közben és után.

– Elsőség: A szervezők tudatosan az év elejére teszik a Wine Parist, így ez az első nemzetközi esemény, ahol a borbeszerzők találkozhatnak az új évjárat boraival, és persze az első üzletek is itt köttetnek.

– Pont jó: A borkereskedők szerint a Wine Paris elég nagy ahhoz, hogy komoly borkiállítás legyen, ugyanakkor elég kicsi ahhoz, hogy végig lehessen járni, új borászatokat fedezzen fel az ember, és ne csak találkozóról találkozóra kelljen rohannia.

– Hasznos: Már az első Wine Paris beváltotta ígéretét: 26.700 szakmai látogatót vonzott, ebből 30%-a Franciaországon kívülről érkezett, elsősorban az USA-ból, Belgiumból, az Egyesült Királyságból, Németországból és Hollandiából.

– Vegyes: A szakíró által megkérdezett beszerzők többen kiemelték, hogy a nagy nevek mellett az exportra áhítozó kicsi, ám izgalmas termelők is helyet kaptak, így valódi felfedezés volt számukra a kóstoló.

– Jó árak: Bár többen kiemelik, hogy a ProWein piacvezető pozíciója egyelőre nincs veszélyben, volt, aki az elszaladt düsseldorfi hotelárakkal szemben Párizst olcsóbbnak találta (ezt azért mi vitatjuk, Párizsban ugyanis körülbelül 10–12 euró egy korsó sör…).

– Zöldkalauz: Nem Siddle cikkében, hanem a Wine Paris sajtóanyagában szerepel az idei újdonság: Wonderful néven egy komplex projekt mutatkozik be a 2020-as eseményen, amely segít a különféle zöld minősítések közt eligazodni. Könnyebb lesz megtalálni az ökopincészeteket, és az expó egyik napja Wonderful Day lesz, azaz február 11-én minden mesterkurzus és kerekasztal-beszélgetés a fenntarthatóság témájával foglalkozik. Lesz például olyan előadás, amely segít megfejteni a bioborászatok különböző minősítési kategóriáit, hiszen míg a biodinamikus szőlészkedés a legtöbb borértő számára már ismert, addig az ISO 14001 környezetgazdálkodás alighanem sokak számára magyarázatra szorul.

Mi is ott leszünk

Akit tehát érdekel a 2020-as Wine Paris, az írjon nekünk. Az első 8 borászat jelentkezését tudjuk elfogadni, a kiállítási díj borászatonként várhatóan bruttó 400–450 euró lesz, amely tartalmazza a borok kijuttatását, szakszerű prezentálását, a kontaktok gyűjtését és megküldését, fotódokumentációt, illetve egy bor bemutatását egy workshopon. Aki személyesen szeretne borait bemutatni, az is helyet kaphat a közös standon, ám a szervezők ebben az esetben magasabb kiállítási díjat kérnek.

Csak olyan borászatok jelentkezését várjuk, akik a Hungarianwines.eu partnerei.

info@hungarianwines.eu

• Herry Houdini – the greatest escape artist

The word’s most famous escape artist was born in the capital of Hungary, Budapest in 1874. He left the country early with his family and made a strange carrier in the USA, but of course his Hungarian roots followed him. We are all escape artists in a way, though nowadays everyday Hungarian people escape from taxes and other monsters. No wonder, there is an exhibition dedicated to Houdini in the precious Castle of Buda. „Devoted to the greatest magician and escape artist of all time, Hungarian born Harry Houdini, The House aims to present the largest permanent exhibition of Harry Houdini artifacts in Europe and contributes to the preservation of his artistry for the future generations.”
More about Harry Houdini

What to drink to cheer to Houdini: a label with illusions

Tóth Ferenc Winery has just released a new Kékfrankos wine with a special label reminiscent of the nocturnal town of Eger. The design is made by Bence Fajcsák (Color and Code design), and he recommends to see the label in different lights, because it shows different colours for example outside in the sun or inside a room.
More about the new label Tóth Ferenc wines

• László Bíró – the savior of journalists and sweating people

Bíró was also born in Budapest (in 1899), and working as a journalist, he realized that the ink used in the printing houses dries quicker, and this is how the ballpen was born. Being a Jewish he had to escape from Hungary, he went to Paris and then to Argentina. He invented more than 20 things, some of these inventions had serious influence on latter constructions. He created the first roll deo, the ones manufactured now are basically built in the same way. His birthday, 29 September is celebrated in Argentina, it became Día del Inventor (The Day of Inventors).
More about László Bíró

What to drink to cheer to Bíró: Argentinian–Hungarian joint venture

Haraszthy Winery is owned by an Argentinian, the steak house of the winery, Matador features the best Argentinian steaks. What’s more, visitors can taste superb Argentinian wines – like Fantastico Malbec – along with the Hungarian wines of the estate. And an extra bit of info: the winery is named after another famous Hungarian, Ágoston Haraszthy, who introduced around 300 European grapes in the United States.
More about Haraszthy wines
More about Ágoston Haraszthy

• Ernő Rubik – the creator of everyone’s toy

Architect, sculpture Ernő Rubik is another famous Hungarian. He was born in Budapest in 1944, and his father was a renowned engineer. He worked as a professor of architecture when he created Rubik Cube, the world’s best selling puzzle toy. „Space always intrigued me, with its incredibly rich possibilities, space alteration by (architectural) objects, objects’ transformation in space (sculpture, design), movement in space and in time, their correlation, their repercussion on mankind, the relation between man and space, the object and time. I think the CUBE arose from this interest, from this search for expression and for this always more increased acuteness of these thoughts…”
More about Ernő Rubik

What to drink to cheer to Rubik: where architecture serves winemaking

State-of-art Lajvér Wine Estate in Szekszárd wine region has a breathtaking building smoothly fitting its surroundings. Harvested grapes can get to the vinification plantation within minutes, and gravity carries the processed grapes gently, naturally. The simple, yet amazing construction hosts the most modern winemaking eqipments. Signum Cuvée is a manifestation of the whole Lajvér phylosophy: „A well-built wine, as yet with no Zen harmony to it, though the opportunity, the potential is definitely there. For now it’s for drinking with heavier meals and enjoying at those year-after-year cellar re-tasting sessions.”
More about Lajvér Wine Estate and Signum Cuvée

• Andy Vajna – father of Rambo

The celebrated Hollywood producer, Andy Vajna died very recently, January this year. He was born in Budapest in 1944 and fled to Canada in 1956, during the Hungarian revolution against Communists. In the USA and also upon his return in Hungary he played an important role in the world of cinema industry. He was the producer of more than 40 movies including the Rambo films, Total Recall, Red Heat, Jacob’s Ladder, Evita, Nixon, Terminator 2, Judge Dredd, Die Hard, Basic Instinct. His Hungarian movie about 1956 revolution and the heroic match of Hungarian water polo team against the Soviet team is also worth watching.
More about Andrew G. Vajna

What to drink to cheer to Andy Vajna

One of his achievement is a fine dining restaurant in Budapest, which is part of the famous Japanese restaurant chain, Nobu. Nobu Budapest has a small selection of Hungarian wines, since Mr Vajna himself loved good wines and fine food. What to drink to commemorate the cinema genious? From Nobu wine list Sauska Birtok Hárslevelű 2012 from Tokaj is an obvious choice. The owner of Sauska is also a man who made his career in the USA, and their wines are excellent ones both from their Tokaj and Villány estate.
More about Sauska wines
More about Nobu Budapest
Nobu Budapest wine list

• Countless Hungarian famous personalities

John von Neumann matematician, Albert Szent-Györgyi Nobel prized doctor, inventor of C vitamin, Eugene Wigner Nobel prized physicist, Tony Curtis actor, George Czukor film director, Joseph Pulitzer, founder of Pulitzer award, Peter Falk alias Columbo, Béla Lugosi actor, Victor Vasarely painter, Robert Capa photographer, Alexander Brody businessman, George Pataki politician, Charles Simonyi software developer and „space tourist” – just a few of our most wellknown mates.
More Hungarian famous personalities

What to drink to cheer to all Hungarian talents: Attila!

If winelovers in Hungary are asked to name one red wine, it is most likely a wine from Attila Gere, one of the pioneers of winemaking in Hungary after the system of the regime in the 90s. Attila Cuvée is named after the owner – and he is named after Attila, the first ’hun’, a fierce emperor in the 5th century. Attila Cuvée is the flagship wine of the winery – besides Kopar and Solus. „A chance given by the vintage, this wine is a limited selection of the most beautiful new barrique barrels meant for the wines of Kopar Cuvée, Cabernet Franc Selection and Solus Merlot.”
More about Gere Attila Winery and Attila Cuvée
More about Attila, the hun

Dúsgazdagok és végtelenül szegények

A nigériai levelek felbukkanása óta nem mulasztom el, hogy afrikaiakkal beszélgessek a lehetőségekről, így történt ez az antwerpeni Sommelier Világbajnokságon is, ahol többek közt a mauritiusi sommelier bajnokot kérdeztem. Az első, amit kiemel, az a turisták és helyiek alapos különválasztása. Ő az édeni Mauritius szigetén egy luxusszállodában vezető sommelier, vendégeik szinte kizárólag britek, akik ráadásul úgy érzik magukat, mint egykori gyarmatosító őseik, ezért többnyire a legdrágább bordeaux-i borok közt válogatnak. Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Klub elnöke maga is nyaralt afrikai országban, ő is arról számolt be, hogy a tengerparti luxusszállodák a külföldiekre szakosodva gazdag borkínálattal rendelkeznek, minden kapható, különösen a francia csúcsborok. Az ország belsejében azonban a falubeliek egy kondér köré guggolva, kézzel esznek, elképzelhetetlen, hogy bort fogyasszanak. Nigériában a lakosság 60% napi 1 dollárnál kevesebből él elképzelhetetlen szegénységben. Mégsem írható le az ország, 160 milliós lakosságának ugyanis a 40%-a is több mint egész Dél-Afrika – nem véletlen, hogy a dél-afrikaiak meg is célozták Nigériát, mint az egyik legígéretesebb borpiac. A sörgyárak már rég meglátták a lehetőségeket, a Heineken, a SABMiller és a Diaego régóta vizsgálják Nigériát, szép sikereket érnek el, sőt Nigériában ma már több Guinness fogy, mint az Egyesült Királyságban!

Porsche és champagne már kapható

Nigéria éves borpiaca egy 2015-os adat szerint 370 millió USD, ennek 60%-a európai, 22%-a dél-afrikai. A nigériaiak jobban szeretik a vörösborokat, a teljes fogyasztás 73%-át teszi ki. 70%-ban az importáló a disztribútor, kisebb részben maguk a kiskereskedések és éttermek, hotelek is importálnak. A fogyasztók nagy részét az egymilliós leggazdagabb réteg teszi ki, őket olyan luxusmárkák is megcélozták, mint például a Porsche, de az italcégek is meglátták a lehetőségeket, a nagy nevű párlatok, sőt champagne-ok is elérhetőek Nigériában. Pedig a piacra lépés nehéz és költséges: először is 50% importvám terheli a borokat, ezen kívül be kell jelentkezni a nemzeti élelmiszerhivatalhoz (National Agency for Food and Drug Administration and Control), és ez csak egy a sok bürokratikus akadályból. A korrupció jelentős, a politikai helyzet cseppet sem stabil, így érthető, ha egy magyar borászat számára nem Nigéria az álompiac.

Ha valakit mégis érdekel a lehetőség, annak örömmel továbbítjuk Bahram Ghazi, az Avivatang Limited igazgatójának levelét. Leírása szerint cége 15 éve foglalkozik borok disztribúciójával szupermarketek és a Horeca szektor számára. 35 alkalmazottal, 8 kamionnal dolgoznak, és elsősorban jó ár-érték arányú termékekkel szolgálják ki vevőiket.

Over the course of two weeks, 280 of the world’s top wine experts blind tasted close to 17,000 wines. This culminated in 50 Best in Show medals, 148 Platinum, 480 Gold, 4,164 Silver and 7,376 Bronze medals being given out. France, Spain and Australia were the most successful countries, and Mexico was the biggest surprise with a 46% medal increase since 2018.

Hungarian Platinum winners

Out of the only 148 Platinum awards Hungary received 3. We are proud to announce that Béres 6 puttonyos Tokaji Aszú 2013, Holdvölgy Culture 6 puttonyos Tokaji Aszú 2012 and Juliet Victor Édes Szamorodni 2016 are our Platinum winners, all from the „wine region of the kings”, from Tokaj. The latest one, Juliet Victor is the youngest winery in Tokaj, what’s more they won with a Szamorodni, not an Aszú. Szamorodni is an ancientstyle of Tokaj with less sugar than that of an Aszú, and also with less botrytised berries.

Decanter evaluation: 97 scores
„Luxurious, viscous and silky, but with fabulous integration of acidity. The nose leads on acacia blossom, quince, saffron and honey, while the mouth-coating palate delights with elegant sweetness of mango, ginger and stone fruits.”

Hungarian Gold winners

This year Hungary brought home 7 gold medals, 6 wines from Tokaj and one sparkling wine from Somló. The Tokaj wines are: Füleky 6 puttonyos, Grand Tokaj Eszencia, Gróf Degenfeld Andante Furmint, Gróf Degenfeld Szamorodni, Holdvölgy Vision, Kvaszinger 6 puttonyos Tokaji Aszú. The bottle fermented sparkling wine was made by Kreinbacher Estate, a state-of-art winery of volcanis Somló with several international ackowledgements. This year their non vintage Classic Brut (72% Chardonnay, 28% Furmint) deserved the gold medal.

Decanter evaluation: 96 scores:
„Great elegance and complexity, with refined autolysis notes of biscuit and bread, plus deeper toasty flavours underneath the mouth-filling, intense, generous and lingering citrus fruits.”

Sing and „drink” the national anthem

Esszencia or Eszencia (both single and double s spelling is correct) is a uniqe style in Tokaj, it is considered the „nectare of Gods”, and it is even mentioned in the national anthem of Hungary. The aszú grapes are hand picked, stored, and the resulting free run juice is fermented over several years. It has very low alcohol (never above 6%) and extremely high sugar (above 450 g/l). This year Grand Tokaj’s Eszencia (34% Furmint, 33% Hárslevelű, 33% Muscat Blanc)won gold medal at Decanter World Wine Award.

Decanter’s evaluation: 96 scores
„Incredibly complex, rich, almost ethereal, with beautiful, syrupy fruit of peach, orange, caramelised almonds and honeycomb, completed by an incredible, never-ending finish.”