Ami drága, az kamu

Ez a népi bölcsesség egy egyetemista szájából hangzott el, mikor pár hete egy csapat fiatalnak tartottam abszolút kezdő borkóstolót. Borpárokat kóstoltattam velük, és arra próbáltam rávezetni őket, hogy a 800 Ft-os tankpezsgő és a 2000 Ft-os (mellesleg épp VinAgora aranyérmes Garamvári Pannónia Imperial) palackos erjesztésű pezsgő közötti árkülönbségnek számos oka van. Volt Grand Tokaj késői szüretelésű édesbor is – szemben egy élelmiszernek is alig nevezhető, petpalackos, „koccintós” kategóriájú szörnyűséggel. Tanulságos volt, a 12 fős társaságban mindig volt olyan, aki az olcsóbbat szerette (még a szörnybornak is lett rajongója), de azt is többen hangoztatták, hogy a szüleik / idősebb ismerőseik szerint a drága bor csak azért drága, mert több mögötte a marketing, semmivel sem jobb. Éppen ezért nekünk, borszakíróknak kötelességünk minden alkalmat megragadni, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy miért kerül egy bor annyiba, amennyibe. (Ezt a témát hiányolom is a mostani HNT-s magyarborod.hu kampányból is.)

Mi a titok? Kell egy még drágább!

A fenti kóstoló miatt figyeltem fel Robert Joseph borszakíró cikkére a Meininger Wine Businessben, aki a 100 eurós rozék kapcsán merengett el a kérdésen. Szerinte az ilyen különlegesen drága borok mindig gazdára lelnek, ugyanúgy, ahogy a Luis Vuitton táskák is, egyszerűen azért, mert aki megteheti, miért ne költsön sokat egy termékre. Aztán ott van az ázsiai ajándékozási szokás: a fontos üzleti partnernek drága ajándék dukál, egy bor ezért kézen fekvő választás. Bár Kínában sikerrel visszaszorították a drága ajándékok „üzletélénkítő” divatját, az ajándékozás egész Ázsiában különös fontosságú. De mi is – írja Joseph –, kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor egy drága borral jó színben akarjuk feltüntetni magunkat, vagy éppenséggel nem akarjuk egy olcsóbb borral égetni magunkat bizonyos élethelyzetekben, társaságokban.

A legjobb trükk azonban Joseph szerint a közgazdászok által már az 1970-es években felfedezett „anchoring”, azaz bekötés, horgonyzás módszere (a kilátáselmélet néven ismert rendszer célja, hogy magyarázza az emberi irracionális gazdasági döntéseket. Ezen munkásságukért, Daniel Kahneman Nobel-díjat kapott). A lényeg, hogy minden drága termék könnyen eladható, ha van a közelében egy még drágább. A Luis Vuitton táska nagyobb eséllyel kel el 10 000 euróért, ha az üzletben közvetlen mellette egy 20 000 eurós táska ül. Egyébként ez jött be az első igazán drága provence-i rozé esetében is: Sacha Lichine 100–120 euró körüli Garrus boránál is: nagyjából ugyanakkor, 2006-ban vezette be a Whispering Angel nevű rozéját 23 euró körüli áron. Drága volt, de a Garrushoz képest megfizethető luxus – egycsapásra sikertörténet lett belőle.

Bor extrákkal

Robert Joseph írása elgondolkodtató és hasznos, én még egy dolgot viszont hozzátennék. A Luis Vuitton táskákra élethossziglan garanciát vállalnak, ahogy az igazán extra svájci órákra is – sőt, egyes órakészítők vállalják, hogy javítás esetén ugyanahhoz az órásmesterhez kerül majd az óra, akinek a kezéből a világra jött. Itthon a Silka designer-ruhakereskedés ugyancsak élethossziglan garanciát vállal a ruhákra – hízás, fogyás vagy akár növekedés esetén például méretre igazítják a ruhakölteményt. A luxus mögött tehát valós szolgáltatásokat találunk (az egyértelműen magas minőség mellett), és ez nem úszható meg a borok esetében sem. Nem elég egy dűlőszelektált, új hordóban érlelt, netán kortárs művész által tervezett címkével ellátott palack mellé ötjegyű árcédulát tenni, ehhez szolgáltatás is kell. Klubtagság, házhoz szállítás, a dugós borok cserélése bárhol.

A minap egy kedves ismerősöm szóvá tett egy nagyjából 12 évvel ezelőtt esett sérelmet. Akkor még a VinCE Budapest szervezője voltam, és egyik akciónk szerint egy magasabb árkategóriás jegy mellé járt egy ajándék (már nem emlékszem mi, talán az inkriminált amerikai tanninszelídítő). Azt sem tudom, hogy feltüntettük-e promócióban, hogy csak budapesti címre szállítjuk ki a terméket, sajnos lehet, hogy nem – így a vidéki városban élő vendégünk joggal reklamált. Az ajándék kütyüt természetesen megvehette volna, de nem ez a lényeg. azért, meg valaki megteheti, hogy megvásároljon egy drágább terméket (táskát, csúcsrozét, Ferrarit, belépőt, mindegy), azért még ne higgyük, hogy neki nem fontos a megkeresett pénze, és hogy mire költi, s legfőképpen milyen szolgáltatást kap a pénzéért. Sőt. Tudatában van a pénze értékének, és annak is, hogy extra áron vett valamit, így joggal követeli az extra szolgáltatást. Aki tehát épp készül meghódítani a felső piaci árszegmenst, annak érdemes tanulmányozni a Robert Joseph által idézett közgazdasági elméletet (vagyis mindjárt két terméket tegyen magasabb polcra), illetve tanuljon az én hibámból: az extra árért extra szolgáltatás is jár, amit nagyon komolyan kell venni.

Németh Ágnes

Robert Joseph cikke

Dúsgazdagok és végtelenül szegények

A nigériai levelek felbukkanása óta nem mulasztom el, hogy afrikaiakkal beszélgessek a lehetőségekről, így történt ez az antwerpeni Sommelier Világbajnokságon is, ahol többek közt a mauritiusi sommelier bajnokot kérdeztem. Az első, amit kiemel, az a turisták és helyiek alapos különválasztása. Ő az édeni Mauritius szigetén egy luxusszállodában vezető sommelier, vendégeik szinte kizárólag britek, akik ráadásul úgy érzik magukat, mint egykori gyarmatosító őseik, ezért többnyire a legdrágább bordeaux-i borok közt válogatnak. Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Klub elnöke maga is nyaralt afrikai országban, ő is arról számolt be, hogy a tengerparti luxusszállodák a külföldiekre szakosodva gazdag borkínálattal rendelkeznek, minden kapható, különösen a francia csúcsborok. Az ország belsejében azonban a falubeliek egy kondér köré guggolva, kézzel esznek, elképzelhetetlen, hogy bort fogyasszanak. Nigériában a lakosság 60% napi 1 dollárnál kevesebből él elképzelhetetlen szegénységben. Mégsem írható le az ország, 160 milliós lakosságának ugyanis a 40%-a is több mint egész Dél-Afrika – nem véletlen, hogy a dél-afrikaiak meg is célozták Nigériát, mint az egyik legígéretesebb borpiac. A sörgyárak már rég meglátták a lehetőségeket, a Heineken, a SABMiller és a Diaego régóta vizsgálják Nigériát, szép sikereket érnek el, sőt Nigériában ma már több Guinness fogy, mint az Egyesült Királyságban!

Porsche és champagne már kapható

Nigéria éves borpiaca egy 2015-os adat szerint 370 millió USD, ennek 60%-a európai, 22%-a dél-afrikai. A nigériaiak jobban szeretik a vörösborokat, a teljes fogyasztás 73%-át teszi ki. 70%-ban az importáló a disztribútor, kisebb részben maguk a kiskereskedések és éttermek, hotelek is importálnak. A fogyasztók nagy részét az egymilliós leggazdagabb réteg teszi ki, őket olyan luxusmárkák is megcélozták, mint például a Porsche, de az italcégek is meglátták a lehetőségeket, a nagy nevű párlatok, sőt champagne-ok is elérhetőek Nigériában. Pedig a piacra lépés nehéz és költséges: először is 50% importvám terheli a borokat, ezen kívül be kell jelentkezni a nemzeti élelmiszerhivatalhoz (National Agency for Food and Drug Administration and Control), és ez csak egy a sok bürokratikus akadályból. A korrupció jelentős, a politikai helyzet cseppet sem stabil, így érthető, ha egy magyar borászat számára nem Nigéria az álompiac.

Ha valakit mégis érdekel a lehetőség, annak örömmel továbbítjuk Bahram Ghazi, az Avivatang Limited igazgatójának levelét. Leírása szerint cége 15 éve foglalkozik borok disztribúciójával szupermarketek és a Horeca szektor számára. 35 alkalmazottal, 8 kamionnal dolgoznak, és elsősorban jó ár-érték arányú termékekkel szolgálják ki vevőiket.

The strict judges

Circle of Hungarian Wine Writers was founded in 2016, the editor of this site (Ágnes Németh) is a founder as well. The aim of the Circle is to protect fair writers and media and act together when some unfair behaviour appears. The winewriters work to maintain and improve quality winewriting, discuss topics of professional terms of wine description, organize professional trips, conferences. Hungarian Wine Grand Prix has been organized since the foundation. The selection begins with the nomination period: the winewriters nominate wines individually to create a list of 12 white and 12 red wines in several nomination rounds. The wines should be from the last 5 vintages, „meet the highest consumers’ requirements and international standards”. The 24 nominated wines are tasted twice by two commitees. This year most of the wines came from Eger (6), Tokaj (4) and Szekszárd (3). 5 wineries have been selected every year for the ’Super 12’ lists, these are: Balla Géza (Wine Princess), Holdvölgy, Kovács Nimród Winery, St. Andrea, Thummerer Winery.

The winners of the 3rd Hungarian Wine Grand Prix

• Tóth Ferenc Egri Leányka Superior 2016, Eger

„Golden colour wine moving fresh and young in the glass. Late harvest characteristic on the nose; quince, dried apricot, peeled apple and dates. Its very exciting character shows off on the palate as well. Same fruits as on the nose however the dominant acids overwrite the sweetish taste. However, at the background we feel the gentle stroking of alcohol sweetness complemented by vanilla flavour in the aftertaste. Very long finish.”

• Luka Enikő Kékfrankos 2015, Sopron

The flagship wine of the variety, the grape comes from Steiner vineyard. As Enikő Luka, the owner and winemaker says: 2018 was the Year of Kékfrankos, but for us every year is the year of this variety”. Sour cherry and cherry notes with a gentle touch of oak.

The ’Super 12’ list of white wines (in alphabetical order)  

• Dobosi Winery Háromszög Olaszrizling 2016, Balatonfüred–Csopak
• Figula Winery Száka Olaszrizling 2015, Balatonfüred–Csopak
• Gallay Artisan Cellar Pince Nyékládháza Zenit 2015, Bükk
• Holdvölgy Expression Tokaji Hárslevelű Becsek 2015, Tokaj
• Káli Kövek Rajnai Rizling Szentantalfa 2016, Balatonfüred–Csopak
• Kovács Nimród Winery Nagy-Eged Furmint 2015, Eger
• Pajzos Winery Tokaji Hárslevelű 2015, Tokaj
• Tokaj Nobilis Szőlőbirtok Barakonyi Furmint 2015, Tokaj
• Tornai Winery Top Selection Aranyhegy Juhfark 2016, Somló
• Tóth Ferenc Winery Egri Leányka Superior 2016, Eger
• Szászi Estate Badacsonyi Rózsakő 2017, Badacsony
• Szepsy Winery Úrágya Tokaji Furmint 2015, Tokaj

The ’Super 12’ list of red wines (in alphabetical order)

• Balla Géza Sziklabor Feketeleányka & Cabernet Franc 2015 (Ménes, Transylvania, Romania
• Bock Cellar Villányi Merlot Special Reserve 2013, Villány
• Eszterbauer WineryNagyapám Kadarka 2017, Szekszárd
• Gere Attila Winery Fekete Járdovány 2016, Villány
• Janos von Beőthy Csobánc-hegy Petit Rhone 2013, Badacsony
• Luka Winery Kékfrankos 2015, Sopron
• Mészáros Wine House Bodzási Kékfrankos Prémium 2015, Szekszárd
• Andrea Nagykadarka Nagy-Eged Grand Superior 2016, Eger
• Stumpf Winery Nagy-Eged Öregtőkék Kékfrankos 2015, Eger
• Schieber Winery Patina Cabernet Franc 2013, Szekszárd
• Tóth Ferenc Winery Kékfrankos Superior Tornyos 2013, Eger
• Thummerer Winery Egri Bikavér Grand Superior 2015, Eger

 

 

Egy ország, sok piac

Legutóbbi utam (Ningxia, Belt & Road Wine and Spirit Competition) egyik fontos része egy konferencia volt, ahol Debra Meiburg MW tartotta az egyik legérdekesebb előadást. 20 éve Kínában él, Hongkongban van a székhelye, de sokat utazik országszerte. Előadását a Product, Price, Place, Promotion négyesével kezdte (termék, ár, hely – azaz értékesési csatorna – és promóció – marketing). Rámutatott, hogy a régió egyes térségeiben más árkategóriájú borok kelendőek, a luxuskategóriájú (800 RMB, azaz 800 kínai jüannál drágább, átszámolva 32.000 Ft-nál kezdődő) borok például Taiwanban fogynak leginkább, még Sanghaiban is jelentős a luxuspiac, de Hongkongban alig van keletje a drágaságoknak. A legárérzékenyebb térség Sanghai, ott fogy a legtöbb 50 jüan (2000 Ft) alatti bor.

 

KOL – tinédzserek, mint szuperinfluencerek

Az értékesítési csatornák ugyancsak vegyes képet mutatnak, a szupermarketek jelentősége például jóval kisebb, mint nálunk, erősebb azonban a közvetlen értékesítés: a kínaiak még a piacon is a telefonjukkal fizetnek, és az online vásárlás is sokkal jelentősebb. Itt jönnek képbe az úgynevezett KOL-ok, azaz Key Opinion Leaderek (fő véleményformálók, nálunk influencereknek hívják őket). Ezek gyakran tizenéves popsztárok, akik kezükbe vesznek egy palack bort, a követő rákattint, és már a következő kattintással meg is rendelte a bort, amely 24 órán belül ott van nála. A kínai vásárlót legnagyobb mértékben a személyes javaslat befolyásolja, legyen az a szomszéd vagy egy popsztár. A versenyek érmei mindössze 7%-ban számítanak, de a média is csak 15%-ot képvisel. Ezen belül sem a bormédia a mérvadó, a bormagazinokból kevés van és kevesen olvassák, jellemzőbb a lifestyle média használata, televízió, életmódmagazinok, stb. Működnek még az olyan hagyományos eszközök, mint a termékpromóció (speciális áron, ajándékcsomagolással a nagy őszi ajándékozós fesztiválra vagy Valentin-napra időzítve), illetve olyan, számunkra képtelen kampányok, mint az évi kétszer megrendezett „shopping fesztivál” – ilyenkor az emberek percenként több millió mobiltelefont vesznek. A borvilágban is vannak KOL-ok, az egyik ilyen Lady Penguin mesés, 100 ezres követőtáborral, vagy a valóban borszakértő, és hatalmas népszerűséggel bíró Fongyee Walker MW, az első kínai Master of Wine.

Egekben az online kereskedelem

A hagyományos hirdetési csatornák tehát kevésbé működnek, hasznosabb a továbbra is ugrásszerűen növekvő elektronikus kereskedelmi platformokon hirdetni. Ehhez, vagy a KOL-ok becserkészéséhez, illetve a személyes ajánlást lehetővé tevő, még mindig népszerű kóstolók, mesterkurzusok szervezéséhez agilis, megbízható disztribútor kell a helyi viszonyok ismeretével, vagy egy olyan ügynökség, mint Debra Meiburgé. Debra kétségtelenül meggyőzően mutatta be, hogy hogyan képviseli ügynöksége Kínában Grúzia borait. Biztos vagyok benne, hogy megkéri a munkája árát, viszont kóstolók, tanulmányutak és kreatív események parádés sorát mutatta meg. Ahogy mondta, eleinte főleg újságírókat vittek Grúziába, később már néhány kereskedőt is, most pedig a legtöbb útjukat meg tudják tölteni csak kereskedőkkel. Mindennek következtében 2014 óta több mint hatszorosára duzzasztották a grúz borok kínai forgalmát, Kína jelenleg Grúzia második legfontosabb piaca.

Mindebből az a tanulság, hogy Kínában szinte lehetetlen erős, helyi képviselet nélkül érvényesülni, a Debra Meiburg-féle ügynökségeket viszont csak közösségi szinten érdemes igénybe venni, állami részvétellel.

Akit érdekel a teljes prezentáció, annak szívesen elküldöm, illetve Debra Meiburg MW és Fongyee Walker elérhetőségével is rendelkezem.

Sztárszerepben

Egy bizonyos François Boch Luxemburgban, Nicolas Villeroy pedig a szomszédos Németországban kezdett el porcelánt gyártani. A két konkurens cég idővel a lehető legjobb lépésre szánta el magát: egyesültek. Ennek immár 270 éve, azóta a Villeroy & Boch a világ egyik vezető porcelángyártójává lépett elő közel 10 000 dolgozóval, több mint 700 millióeurós forgalommal. A minőségi Villeroy & Boch termékek a múlt században is a legelőkelőbb asztalok díszei voltak, ma pedig a mozivásznon vagy a tévé képernyőkön is feltűnnek olyan produkciókban, mint az Ocean’s 11 vagy a Kevin Spacey főszereplésével vetített Kártyavár című sorozat.

A Dajar hozza el hozzánk

Etyeki rendezvényünkön nagyon megszerettük a kecses, elegáns vonalvezetésű poharat, és a sommelier vendégek is kifejezetten érdeklődőek voltak. Magyarországon a Villeroy & Boch

forgalmazója a Dajar Horeca Kft., amely itthon talán még versenytársainál kevésbé ismert, Lengyelországban azonban már 1989 óta működik, és piacvezető szerepet tölt be Közép-Európában a vendéglátó- és szállodaipari fogyóeszközök területén. Több ezer terméket forgalmaznak, sőt saját termékeket is gyártanak. Itthon versenyképes árainak és széles termékpalettájának köszönhetőn a Dajar Horeca Kft. egyre több szálloda és étterem számára szállít olyan márkákat, mint az itt bemutatott Villeroy & Boch, az Ambition, az Arcoroc, a Bauscher vagy a Sola.

A teljes választék itt található