„Nagy mennyiségben szeretnénk az önök borait importálni, kérem, küldjön árlistát az összes termékéről amilyen gyorsan csak lehet.” Az első ilyen e-mail örömteli, még a második, harmadik is azonnali cselekvésre késztet, de a tizedik után az ember elveszti a lelkesedését, ha egyszer nincs eredmény. Legalább tíz ilyen emailt kaptunk Nigériából, általában szinte tökéletes angolsággal, mindig magas beosztású embertől. Ha azonban visszakérdeztem, hogy mégis milyen borokat szeretne, akkor általában értetlenkedő és sürgető válasz érkezett. „Mindenfélét és sokat, mit nem lehet ezen érteni” – válaszolták, ha nem is egészen ezekkel a szavakkal. Néhány ilyet továbbítottam partnereinknek, de tudomásom szerint haladás még nem történt. De ugyan miért írogatnak a nigériaiak, és egyáltalán: létezik nigériai borpiac? Furfangos adathalászok vagy komoly érdeklődők, akiknek viselkedése egy egészen más kultúrának tudható be? Ennek próbálok már egy ideje utánajárni.

Dúsgazdagok és végtelenül szegények

A nigériai levelek felbukkanása óta nem mulasztom el, hogy afrikaiakkal beszélgessek a lehetőségekről, így történt ez az antwerpeni Sommelier Világbajnokságon is, ahol többek közt a mauritiusi sommelier bajnokot kérdeztem. Az első, amit kiemel, az a turisták és helyiek alapos különválasztása. Ő az édeni Mauritius szigetén egy luxusszállodában vezető sommelier, vendégeik szinte kizárólag britek, akik ráadásul úgy érzik magukat, mint egykori gyarmatosító őseik, ezért többnyire a legdrágább bordeaux-i borok közt válogatnak. Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Klub elnöke maga is nyaralt afrikai országban, ő is arról számolt be, hogy a tengerparti luxusszállodák a külföldiekre szakosodva gazdag borkínálattal rendelkeznek, minden kapható, különösen a francia csúcsborok. Az ország belsejében azonban a falubeliek egy kondér köré guggolva, kézzel esznek, elképzelhetetlen, hogy bort fogyasszanak. Nigériában a lakosság 60% napi 1 dollárnál kevesebből él elképzelhetetlen szegénységben. Mégsem írható le az ország, 160 milliós lakosságának ugyanis a 40%-a is több mint egész Dél-Afrika – nem véletlen, hogy a dél-afrikaiak meg is célozták Nigériát, mint az egyik legígéretesebb borpiac. A sörgyárak már rég meglátták a lehetőségeket, a Heineken, a SABMiller és a Diaego régóta vizsgálják Nigériát, szép sikereket érnek el, sőt Nigériában ma már több Guinness fogy, mint az Egyesült Királyságban!

Porsche és champagne már kapható

Nigéria éves borpiaca egy 2015-os adat szerint 370 millió USD, ennek 60%-a európai, 22%-a dél-afrikai. A nigériaiak jobban szeretik a vörösborokat, a teljes fogyasztás 73%-át teszi ki. 70%-ban az importáló a disztribútor, kisebb részben maguk a kiskereskedések és éttermek, hotelek is importálnak. A fogyasztók nagy részét az egymilliós leggazdagabb réteg teszi ki, őket olyan luxusmárkák is megcélozták, mint például a Porsche, de az italcégek is meglátták a lehetőségeket, a nagy nevű párlatok, sőt champagne-ok is elérhetőek Nigériában. Pedig a piacra lépés nehéz és költséges: először is 50% importvám terheli a borokat, ezen kívül be kell jelentkezni a nemzeti élelmiszerhivatalhoz (National Agency for Food and Drug Administration and Control), és ez csak egy a sok bürokratikus akadályból. A korrupció jelentős, a politikai helyzet cseppet sem stabil, így érthető, ha egy magyar borászat számára nem Nigéria az álompiac.

Ha valakit mégis érdekel a lehetőség, annak örömmel továbbítjuk Bahram Ghazi, az Avivatang Limited igazgatójának levelét. Leírása szerint cége 15 éve foglalkozik borok disztribúciójával szupermarketek és a Horeca szektor számára. 35 alkalmazottal, 8 kamionnal dolgoznak, és elsősorban jó ár-érték arányú termékekkel szolgálják ki vevőiket.