Ahogy arról már büszkén hírt adtunk, egy korábbi cikkünkkel megnyertük a nemzetközi Millésima Blog Award 2017 három európai fődíjának egyikét, a Wine Report kategóriát. Az elismerés nagy, ugyanis közel 500 benyújtott cikkből választotta a 18 döntőst a három nemzetközi szakértő zsűritag: Panos Kakaviatos (borszakértő, USA), Aurélien Valance (Deputy General Manager, Château Margaux, Franciaország), Mike Turner (blogger és szaktanácsadó, UK). A döntősök között aztán már a szavazatok számítottak, de mivel blogról van szó, ez érthető: egy blognál az is számít, hogy hány embert tud elérni és szavazásra bírni a blog mögött álló ember vagy emberek. Mi nyertünk, és ezzel kezdetét vette a „legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk” egy hét, ugyanis a három európai nyertesből mindjárt két magyar volt, Ercsey Dániel a WineSofa képviseletében, illetve én a hungarianwines.eu színeiben.

Tokaj a világ legjobb terroirjai közt

2016 júniusában nyílt meg a La Cité du Vin látogatóközpont Bordeaux-ban. Az átadás hónapokat csúszott, de a létesítmény zseniális lett, érdemes legalább egy napot szánni rá még annak is, aki borértő, és viszonylag komoly előképzettséggel rendelkezik. A technikai megoldások hihetetlenül szellemesek, kedvenc részem az volt, ahol neves sommelier-k és chefek asztalához ülhettem le, a valós karakterek kivetítve „ültek” a székeken, de megelevenedett minden az asztalon, a tányérok, az étlap, mind-mind vetítővászonként funkcionált, s az ügyesen kombinált filmek élvezetesen, szórakoztatóan adagolták az ismereteket. A legjobb azonban az a film volt, amit rögtön a bejáratnál vetítettek, több falra, több irányban. Itt a világ legszebb és legértékesebb ültetvényeit mutatták, és bizony, jónéhány bortermelő ország képei hiányoztak. Egy területet láttam Olaszországból (a proseccós Valdobbiadenét), egyet Ausztráliából, egyet Új-Zélandról, és aztán ott volt Tokaj! A felvételeket látva annak is megdobban a szíve, aki sosem járt a borvidéken… És a kiállítás egy másik részén, az édesborok készítésénél ugyancsak főszerepet kap Tokaj – az egész kiállítást látva úgy gondolom, egészen komolyan megadták a tiszteletet borvidékünknek.

Miért igyunk furmintot?

A hét egyik estéjén Saint Julien falujában vacsoráztunk a La Saint-Julien étteremben. Az utazás és a blogverseny főtámogatója a Château Pichon Baron volt, amely az AXA Millesimé biztosítótársaság tulajdona, csakúgy, mint a tokaji Disznókő birtok. A vacsorára elkísért minket a Pichon Baron egyik munkatársa, Marine Castel, és jelen volt egy szingapúri hölgy is, Stephanie Lim, aki Ázsiában értékesíti az AXA csoport borait. Elképesztő volt az ifjú borkereskedő hölgy, előadta, hogy hogyan érvel a furmint mellett, és hogy milyen sztorikkal vezeti rá az érdeklődőket arra, hogy kóstoljanak. „Aztán a kóstoló után már nyert ügyen van” – mondta vidáman, és nagyon sajnálom, hogy őt nem tudtam felvenni, de udvariasan elhárította, hogy inkább a Marine az illetékes. Közben a chef, Claude Broussard, elkészítette a Disznókő száraz furminthoz álmodott Szent Jakab-kagylót sárfánnyal, tökéletes volt!

Belső harcok mindenütt vannak

Több mint egy évtizede részese lenni a hazai boréletnek kicsit olyan, mintha páholyom lenne a lövészárokban. Látom a csatározásokat, vitákat, eredményes és gyakrabban eredménytelen küzdelmeket, és azt is, hogy nincs az a jó kezdeményezés, amit ne „oltana” le valaki egy homlokegyenest különböző véleménnyel. Sauternes-ben, Bordeaux (és egyben Franciaország és egyben a világ) leghíresebb édesboros appellációjában járva kicsit megnyugodtam, ott sincs ez másként. Pierre Montegut, a Château Suduirat birtokigazgatója (ugyancsak AXA-csoport tag) jól emlékezett a budapesti mesterkurzusra, amely még az én ötletem nyomán valósult meg Pierre és Szepsy István előadásában, sauternes-i és tokaji csúcsborokat felvonultatva 2011-ben. Megmutatta a szőlőket, tartott egy csodálatos vertikális kóstolót (senki nem akart elindulni, pedig késésben voltunk a Château Margaux-ból…), és azt is megmutatta, hogy milyen időt állóak és szépek a száraz fehérboraik, amelyekben több a semillion mint a sauvignon blanc. „No és mi a helyzet a Dry Sauternes-el” – kérdeztem, ugyanis hallottam róla, hogy szóba került ezen új kategória bevezetése. Pierre a homlokát ráncolta, és elmondta, hogy abból bizony évekig nem lesz semmi. A legtöbb sauternes-i birtok ugyanis úgy vélekedik, hogy presztízsüket az édesbornak köszönhetik, és nem kockáztathatják, hogy a világ fejében összezavarják a képet. Christian Seely, az összes AXA-birtok igazgatója azonban máshogy gondolja, ahogy ezt megtudtam tőle az utolsó vacsorán a Château Pichon Baron pompás ebédlőjében, amikor volt szerencsém mellette ülni. A vacsorát megelőző Pichon-Baron vertikális kóstoló után bemutatott két száraz fehérbortól ugyanis sokat remél, különösen az ugyancsak semillion túlsúlyú, hordós érlelésű, elegáns S de Suduirat lehet szerinte a megoldás, ugyanis hiába a presztízst védők véleménye, az édesborok eladása továbbra is csökken. „Szerencsére – árulta el Seely – Tokaj továbbra is jól teljesít” – és hogy illusztrálja, a díszes társaságnak be is mutatott egy 6 puttonyos Disznókő Tokaji Aszút!

Boldogan a Chateau Margaux-nál

Az egyhetes utazás értéke pénzben nem mérhető, ugyanis a legnagyobb élmény az volt, hogy olyan helyekre juthattunk be, ahová kevés ember kap bebocsátást. A Chateau Margaux a bordeaux-i hierarchia top 5 birtokának egyike, ahová ugyan be lehet jelentkezni kóstolóra, be is lehet jutni a borászatba, de maga a kastély különálló épület, magánterület, a tulajdonos család kezében van. Madame Corinne Mentzelopoulos édesapja állította vissza a birtokot régi fényébe, a madame pedig jelenleg főrészvényes, és erős kézben tartja a birtok vezetését.

Óriási megtiszteltetés volt vele, családjával és első embereivel ebédelni. Maga a birtoklátogatás megér egy önálló cikket, meg is írom hamarosan, de addig is egy kis előzetes a témába illően: mielőtt elkezdtünk volna enni, a kastély úrnője megkért minket, győzteseket, hogy mutatkozzunk be. Amikor rám került a sor, és ismertettem a Hungarianwines.eu működését, a Madame őszinte lelkesedéssel kiáltott fel, hogy nahát, ő aztán végképp nagy rajongója a magyar boroknak, különösen a tokaji boroknak, majd a fiára nézett, hogy „ugye milyen tetemes gyűjteményem van a párizsi magánpincémben?” Nos, az olasz és az amerikai kollégák kapcsán nem ragadtatta el magát, hogy milyen kiváló tételei vannak…