A szekszárdi Vesztergombi Pince legújabb csúcsbora már palackban pihen, de még nem tudni, hogy milyen név kerül majd a címkére. Az biztos, hogy kiváló évjáratban, mesés alapanyagból készült, és körülbelül 150 eurós polci ára lesz. Merész árazás, de Vesztergombi Csabának kristálytiszta az érvelése. Aki pedig szeretne keresztapa lenni, részt venni egy új ikon születésében, az próbálkozhat: március 30-ig várjuk a javaslatokat az info@hungarianwines.eu címre. Nehezítő körülmény, hogy Csaba fejében már motoszkál egy név, de nem egészen biztos benne. Akinek sikerül egy itthon és külföldön is jól csengő nevet találnia, amely Csaba ötletét is képes kiütni a nyeregből, az egy kartonnal kap a különleges, egyelőre névnélküli házasításból.

A tökéletesség nyomában

Vannak az ember életében fordulópontok. Nekem, kezdő borszakíróként és szerkesztőként 16 évvel ezelőtt egészen biztosan fordulópont volt a Vesztergombi Pincében tett látogatásunk. Az volt első munkám az egykori Decanter szerkesztőjeként, emlékszem, Jakupcsek Gabriella volt a riporter, én pedig csak a háttérben figyeltem, élveztem a boltíves pince hangulatát, ittam a borászfiúk szavát. Vesztergombi Csaba már akkor lenyűgözött, annyi tűz és lelkesedés volt benne, és hazafelé Jakupcsek Gabi is csak arról tudott beszélni, hogy milyen bölcsek, érettek, és mégis milyen alázatosak ezek a fiatalemberek – Csabán kívül ott volt még Tiffán Zsolt és Gere Zsolti, a téma pedig természetesen a másodikgenerációs borászatok világmegváltása volt.
Akkor már nem voltunk olyan lelkesek, amikor a fiatalok kézhez kapták a kéziratot, és annak szinte minden mondatában javítottak valamit. Nem értettem, hogy mi ez a ragaszkodás az elhangzott szavakhoz, mi ez a – nekem akkor eltúlzottnak tűnt – perfekcionizmus.

16 év elteltével már értem. A borászat döntések sorozata, mindig precízen és pontosan kell elemezni, kóstolni, dönteni, mert egyetlen elhibázott döntés óriási károkat okozhat. Ahogy az is, ha valami nagyszerű van a borász kezében, és nem tesz meg mindent, hogy a legtöbbet hozza ki belőle. Ha 150 eurót ér, akkor legyen annyi. Biztos tüzes vitákat fog kiváltani szakmai körökben, de Csaba nem az az ember, aki megfutamodna egy kis beszélgetéstől.

A tények

– A 2017-es évjárat kiemelkedő, minden fajta gyönyörűen beérett, kellett hozzá a kivételesen  szép szeptember, október is, de a kiváló fekvésű területeknek is nagy szerepe van abban, hogy nemzetközi mércével mérve is komoly, mégis igazi szekszárdi bor készülhetett el.

– Az új ikon a legjobb, hozamkorlátozott dűlők gyümölcséből készült, de a szelekció itt még nem állt meg.

– A házasítás mindegyik eleme kizárólag magas minőségű, francia tölgyfa hordóban érlelődött.

– A szüret utáni másik legizgalmasabb pont a hordószelekció volt: mintegy 92 hordó tartalmának végtelen variációjú kombinációinak legjobbjaiból született meg a házasítás.

– A cuvée összetétele: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és syrah.

– A borok összesen 26 hónapot töltöttek hordóban

– A tétel igencsak limitált: mindössze 1112 palack készült.

– A kiszerelés is tiszteletet parancsoló: a palack súlya üresen is 1000 gramm.

– Tervezett kiskereskedelmi ár: 150 euró körül.

– A piacra bocsátás várható időpontja: 2021. szeptember 4.

Csodagyerekkel várandósan

A piacra bocsátás időpontja igen beszédes: szeptember 4-e éppen Csaba születésnapja. A születés metaforája máshogy is idekívánkozik: a várandósság ideje alatt a szülők egyik kedvenc foglalatossága a névválasztás, ami egyeseknél komplex szavazóshow, másoknál gyorsabb döntés, de a névadás során a leendő szülők mindenképpen ráhangolódnak a várható csodára. Pedig egy-két ultrahangfelvételen és ütemes rugdosáson kívül nem sokat tudnak róla, a jelleméről nyilván semmit, mégis el kell dönteni, hogy a komoly Katalin vagy a csintalan Franciska illik-e hozzá jobban. A borásznak egyrészt könnyebb dolga van: menet közben is ismerkedhet a borral, figyelheti fejlődését a hordón belül, majd alakíthatja tulajdonságait a szelekcióval. Egyrészt könnyebb a dolga, másrészt viszont nehezebb: el is kell adnia azt a bort, és érthető módon az a célja, hogy a csillagok szerencsés együtt állása és a szűntelen fáradozása meg is térüljön.

„Fel sem figyelnek ránk”

Csaba számtalan nemzetközi kiállításon vett már részt, és úgy véli, az egyik legnagyobb baj a hazai borok árazásával van. Bár a közkeletű nézet szerint túlárazottak a magyar borok, Csaba szerint az is gond, hogy nincsenek kimagasló, kifejezetten luxusboraink. Az árlistákat látva a kereskedő legyint, egyel több csepp a tengerben, gondolja, aztán továbblép – míg egy 100–200 eurós árra felkapja a fejét, és érdekelni kezdi, hogy mi lehet a palackban. Bordeaux-t hozza fel példának, ahol a borok mindössze körülbelül 2%-a csúcskategóriás (és csúcsáras), mégis ezek adják el a többit is, hiszen aki egy megfizethető, alacsonyabb kategóriás Bordeaux-it vesz le a polcról, az is a nagy nevek keltette luxusba akar egy kicsit belekortyolni.

Bordeaux-ban körülbelül 6000 borászat van, ezek csúcsán 61 château trónol további öt kategóriára osztva. A legfelső kategóriába mindössze 5 birtok tartozik, itt egy 2017-es bor – például a Château Margaux-é 500 euró körül van, míg a második kategóriába tartozó Château Pichon Baron 2017-ese 135 euró körül van.

Csaba az első magyar Master Sommelier-vel, az Egyesült Királyságban dolgozó Czinki Tamással is értekezett a bor áráról, aki a szortimentet és az új ikont is kóstolta, és szerinte a 150 körüli eurós az a reális ár, amely arányos a meglévő borok árával, és szépen illik majd a termékpiramis tetejére.

Miért nem kadarka?

Ebben az országban borítékolható, hogy az új csúcsbor kapcsán az egyik első kérdés ez lesz. Miért nem hazai fajtával, szekszárdiként miért nem kadarkával akarja meghódítani a világot? Vesztergombiékat senki nem vádolhatja azzal, hogy ne adnák meg a kellő figyelmet és szeretetet a kadarkának – Vesztergombi Ferencet, az 1993-as év borászát gyakran „kadarkakirályként” is emlegetik, tavaly nyáron pedig nekem és a WebWineWriting nemzetközi borszakíró-verseny győzteseinek is volt szerencséje hallani Csabát, ahogy két évjárat kadarkáját kóstoltatja. A kíváncsi szakírókkal könnyű dolga volt, de a borkereskedőket nem ilyen könnyű elbűvölni. „Azt sem tudjuk elmondani, hogy miért kóstolják meg. Nincs referenciapont, nem tudják, mihez kötni. A nemzetközi fajták alkalmasak rá, hogy csúcsbort adjanak, nekünk ezért először azokkal kell megmutatnunk, hogy képesek vagyunk rá.”

 

Kis segítség

Izgalmas eljátszani a gondolattal, hogy a fejünkből kipattanó név egykor netán Michelin-csillagos asztalokon álló palackon díszeleg majd. Ehhez persze az is kell, hogy a név valóban jól csengjen egy külföldi számára. Az is szempont, hogy ne üssön el – legalábbis ne nagyon – a meglévő nevektől, vagy ha igen, legyen rá magyarázat.

A Vesztergombi Pincéről és a jelenlegi portfólióról itt található bővebb információ:

Az ötleteket rövid magyarázattal ide lehet elküldeni legkésőbb március 30-ig.