Sorry, this entry is in Hungarian (but google can always help…)

Szeptemberben kaptam a hírt, miszerint a Hungarianwines.eu nyerte el a Best Hungarian Wine Information Platform 2022 díjat, a díjazó pedig a brit Lux Life magazin. Mivel sosem hallottam erről a díjról, válasz emailben kérdéseket tettem fel, hogy igazán megtiszteltetés, de még inkább az lenne, ha tudnám milyen zsűri választotta ki az oldalunkat, és azt is szívesen megtudtam volna, hogy kikkel versenyeztünk. Spoiler: sosem tudtam meg.

Vannak az előbb, meg az utóbb fizetős díjak

Aki szerint túl szkeptikus vagyok és inkább örülhetnék, annak elmagyarázom, hogy én hivatalból vagyok szkeptikus, és igazán van jogalapom az okoskodásra, hiszen kaptam már jópár díjat, alapítottam saját díjat és a munkám része, hogy díjakról tudósítsak.
A pályám elején történt, hogy a Decanter magyar kiadásának szerkesztőjeként átvettünk egy hírt az anyalapból. A konkurrens amerikai bormagazin, a Wine Spectator botránya volt, érthető, hogy a Decanter némi kárörömmel teret adott a témának. Történt ugyanis, hogy a Wine Spectator éves borlap-díjazásán díjat kapott egy nem létező olasz étterem (bár nem lehet olasz, ha nem is létezik). Lényeg, hogy egy tréfás kedvű, vagy inkább jó szimatú újságíró azt akarta szemléletesen bemutatni, hogy ez a díj bizony nem sokat ér, hiszen egy fiktív étterem is megkapta. Valóban, a díjhoz nem kell mást tenni, mint befizetni a nevezési díjat és beküldeni a borlapot. A zsűritagok nem járják végig a világ éttermeit, hanem megnézik a borlapokat és már megy is a díj – a három kategóriából (Award of Excellence, Best of Award of Excellence and Grand Award) valamelyiket alighanem a nevezők nagyrésze megkapja. Idén 3200 éttermet díjaztak, az early bird nevezési díj $445, az 1 424 000 USA dollár, ami több mint félmilliárd forint – minek költenék utazgatásra? Érdekes, hogy a Wine Spectator nem szégyenkezett, nem ígérte, hogy eztán jobban ellenőrzik a nevezett éttermeket, hanem sértődött és dacos volt, és gonosz támadásnak nevezte a hamis nevezést.
Ilyen díjat kapott már itthon a Fiaker étterem, a Felix, az Arany Kaviár, a Winescape és a miskolci Avalon. Tudom, hogy zseniális a Fiaker koncepciója, a Felix borlapja mesés olyan remek üzletvezetővel, mint Németh Gergely, vezető sommelier-vel, mint Czink Tamás MS és Sebastian Giraldo Makovej sommelier-vel. A Winescape-ben még nem voltam, de Bányai Gábor alighanem jól csinálja. A miskolci csapat pár tagjával beszélgettem, nem jártam még ott, az Arány Kaviárban azonban többször töltöttem már kellemes órákat, a sommelier meg a poharamat. Kétségtelen, megérdemlik a díjat – de azért nem árt tudni, hogyan működik ez a díj.
Hasonló nevezési díjból akad bőven, és amikor valamely hazai boros személyiség egy ilyen díjjal söpri be ezerszám like-okat, akkor én magamban csak mosolygok, esetleg megnézem, mennyibe is kerül az a díj, megengedhetnék-e magamnak egyet én is karácsonyra, aztán persze inkább lapozok és dolgozom tovább.

Na és elérkeztünk a szóban forgó Lux Life díjhoz. Már a szeptemberi első értesítésben benne volt az árlista, hogy a díjam mellé mi mindent kaphatok sok száz angol fontért, esetleg többért. Visszaírtam, hogy pénzem nincs, kérdéseim viszont vannak, választ sosem kaptam. Kaptam viszont novemberben ismételt ajánlatot, amire ismét elküldtem a kérdéseimet. Most pedig karácsonyi ajánlatot kaptam, 395 fontért vehetek magamnak személyre szabott trófeát és digitális matricát, sőt a szállítási kötség is benne van.

Most akkor csak fanyalogni tudok?

Nem igaz, hogy nem tudok örülni egy díjnak. A Milliesima Blog Award francia versenyen szakmai zsűri választotta ki az írásomat, aztán pedig Ti, kedves olvasók segítettetek, hogy döntősből győztes legyek. Nagyon-nagyon örültem, főleg a díjnak – egy mesés bordeax-i út volt, és később zsűritagnak is visszahívtak. Hasonló a mi WebWineWrting versenyünk koncepciója is, mert szerintem is akkor értékes egy díj, ha szakmai zsűri vizsgálja a nevezetteket, de a szavazásnak is van értelme, különösen, ha “influenszereket” keresünk. Szintén az én “szülöttem” az Interwine Díj (sajnos ez válás következtében elkerült tőlem), amelyet hazai és külföldi szakmai zsűri értékelt, mellette kis részben közönségszavazással.
Szóval, visszatérve a Lux Life díjra, megnéztem, hogy ugyan kik még a győztesek rajtam kívül? Először is nem volt egyszerű megtalálni, jó félórát bogarásztam, kattintgattam. Megnéztem a Lux Life Facebook-oldalát, elég siralmas, ismétlődnek a posztok, jó esetben 5-6 like-ot kapnak, de a legtöbb posztot 0 ember like-olta, vagy a régebbieket egy Samantha Simnett, talán ő volt a gyakornok, aki szorgalmasan rakosgatta a posztokat, de lehet, hogy felmondott, ezért árválkodnak like nélkül a posztok…
No de végül valahogy ráakadtam a győztesek teljes listájára, íme, ide kell kattintani.

A lap tetején lévő, amúgy egészen csinos magazinba természetesen nem került be a Hungarianwines.eu, az már valami gyémánt fokozat lett volna, de alatta, a tenger hosszú számonként és betűnként csoportosított listában bizony ott vagyunk a H betűnél! Van a díjazottak közt minden, kávépörkölőtől hentesig bármi előfordul, de “információs online kiadványt” többet nem találtam – persze nem is néztem végig az egészet.
Most akkor örülök? Tulajdonképpen kicsit igen. Nincsenek illúzióim a díjról, valószínűleg néhány kicsit értelmes gyakornok hetekig az interneten lóg, megkeresik az élet összes területén valamennyire jól működő cégeket, aztán megy nekik az ajánlat. Tehát igen, annak örülök, hogy megvan a gyümölcse a naponta frissülő tartalomak, a szorgalmasan befizetett Google Adwords hirdetésnek a SEO-alapelvek fejben tartásának – igen, ez a díj is egy újabb bizonyíték arra, hogy a google, életünk Óz varázslója előre sorolja a Hungarianwines.eu-t, és ahogy a fáradt gyakornok ráakadt, ugyanúgy a világban más is ráakad, havonta átlagosan 20-25 000 ember. Egyik kedvenc foglalatosságom az, hogy nézem, éppen hányan és honnan nézik a Hungarianwines.eu-t. Éppen most, ahogy ezt írom, hárman: egy az USA-ból, egy Tajwanon egy pedig Indonéziában. Szóval igen, örülök:)