Egyszer, jónéhány évvel ezelőtt egy csapat újságírót vittem a Béres Szőlőbirtokra, s a dűlőtúrához a Volkswagen jóvoltából egy Amarok pickupot kaptunk. Élveztük az utat, az autó különleges képességeit, és nem csak mi voltunk így ezzel: a pincelátogatás és kóstoló után kivételesen nem az újságíró kollégákra kellett várnunk, a Béres akkori termelési igazgatója ugyanis első látásra beleszeretett az Amarokba, és hosszasan faggatta a gépjárművezetőt a részletekről. Most vele, Tóth Györggyel, illetve Tiffán Imrével és Heimann Zoltánnal beszélgettem.

Az Amarok az eszkimók inuit nyelven farkast jelent, ami igen találó a 2010-ben debütált pickup család számára. A premiert követő, szintén 2010-es Dakar Rally-n 45 Amarok küzdött meg sikeresen az extrém terepviszonyokkal. Az Amarok legújabb modellje, a V6 teljesítménye alapesetben 258 lóerő, az úgynevezett „overboost” funkcióval azonban ez 272 lóerőre fokozható. Ez a hatalmas férfias erő mindenkit lenyűgöz, de a szőlőföldek megszállottjai csak ezért választják olyan nagy számban? Mivel a II Hungarian Gettogether rendezvényünk létrejöttében főtámogatónk a Volkswagen Amarok, a móri dombokat is a legvagányabb „kerekes farkassal” szeljük majd, az ő támogatásuknak köszönhetjük, hogy meghívott szakértőinket augusztus 16-án vendégül láthatjuk, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy felkutassam az úriembert az egykori Béres-pincelátogatásról. Megtaláltam, sőt két másik neves borászt is, akik ugyancsak Amarok-hívők.

Tóth György évekig volt a Béres Szőlőbirtok és Pincészet termelési igazgatója, már három évvel túl volt a nyugdíjkorhatáron, amikor nyugalomba vonult. Persze a nyugalom mást jelent annak, akinek mindene a szőlő és a Tokaji borvidék: Tóth György most saját vállalkozását, a Vinito Borászatot vezeti, amelyben segítségére van fia, a jogász végzettségű dr. Tóth György, aki a jogi pályát hátrahagyva hazatért az erdőbényei birtokra, hogy idővel átvegye a borászat vezetését. Idősebb Tóth Györgyöt útközben értem el, éppen az Amarokkal ment valahová munkaügyben, gondosan kihangosítóra kapcsolt, és mesélt. Kiderült, hogy azt a bizonyos első Amarokját már eladta, egy rokonának, aki azóta már 200 ezer kilométert beletett a járműbe, panasza soha nem volt, úgy szereti, mint György a mostani új Amarokját. Pedig tapasztalata volt bőven, hosszan sorolta a terepjáró típusokat, amelyeket előtte vezetett, de egyel sem volt ilyen elégedett. „Rendkívül sokoldalú. Évente 20 ezer kilométert teszek bele, hajtom sárban és hóban, csak vadászni nem viszem, mert sajnálnám a szép karosszériáját, nehogy összekarcolják az ágak. Mert egyébként családi autónak is kiváló, kényelmes, akár egy személyautó, és a gyenge minőségű utakon is kényelmesen utazhatunk vele.” Esetleg valami panasz? Tóth György egyedül a károsanyagkibocsátás csökkentésére hivatott részecske-égetőt említi, szerinte azt kissé túlkomplikálták, nem hibásodott meg, de a szervizben említették, hogy erre sor kerülhet. Azonban ez egy apróság, tette hozzá, szemben azzal a sok előnnyel, ami arra késztette, hogy másodszorra is Amarokot vegyen. Aki többre kíváncsi, az keresse fel az energikus Tóth György bényei pincészetét, ahol igencsak széles portfólióval, vendégházzal és borvacsorákkal várják a vendégeket. Előzetes bejelentkezés ajánlott, mert a Vinito a cseh, szlovák és lengyel borkedvelők körében is igen népszerű.

A villányi Tiffán Imrét a lehető legrosszabbkor kerestem fel Amarok-ügyben: fiának éppen balesete volt, s éppen az Amarokkal. Ifjabb Tiffán vétlen volt, és szerencsére nem esett baja, látszólag az autó is jól átvészelte, azonban a futómű valószínűleg végzetesen megsérült az ütközésben, még várják a végső véleményt a szerelőműhelyből. „Nagyon sajnálom, kiváló autó volt. A jó 7 év alatt közel 330 000 kilométert mentünk vele, ami nem kevés. Nagyszerű, sokoldalú autó, alkalmas borszállításra, de családi autónak is remek. Ha valóban totálkárossá nyilvánítják, szükség lesz egy új pickupra, és habozás nélkül ismét Amarokot vennék, csak az ára, az lehetne alacsonyabb…”Több Volkswagen autó van Tiffánéknál, s az elmondottakból kiderül, hogy az Amarok a legideálisabb a borászok komplex munkájához: ha egy borbemutatón kell megjelenni, akkor lenyűgöz impozáns, erőt sugárzó megjelenésével, ha egy sürgős szállítmányt kell vinni, akkor biztosan időben elrepíti a gazdáját, és akkor van igazán elemében, ha a meredek dűlőkkel kell megküzdeni. Erre pedig szükség is van Tiffánéknál, az 1992-ben 7 hektárral alapított pincészet ugyanis rendelkezik területekkel Villány kiváló dűlőiben, a Jammertalban, a Remete és az Agancsos dűlőkben. Az 1700-as évektől szőlővel és borral foglalkozó Tiffán család kilencedik generációja sem pihen, folyamatosan fejlesztenek. Tiffánék a szőlőtelepítéstől a palackozásig minden mozzanatot maguk végeznek családi manufaktúraként, munkájuk gyümölcseit a villánykövesdi műemlék pincesoron meg is kóstolhatjuk, köztük a Tiffán Limitée csúcsborral.
A szintén villányi Tiffán Ede rokon, Tiffán Imre nagybátyja, és nem mellesleg Ede bácsi is Amarokot vezetett, míg csípőproblémája miatt automata váltós járműre kellett váltania, s akkoriban az Amarok még nem volt elérhető automata váltóval. Tiffán Imre jónéhány borászkollégájának megmutatta az Amarokot, többek közt a szekszárdi Heimann Zoltánnak, akinél ugyancsak egy hosszú és szoros kapcsolat vette kezdetét.

A harmadik Amarok-gazdát faggatva arra kell rájönnöm, hogy kapcsolat lehet az autó és a borosgazdák tulajdonosai közt. Mindhárom borász örökmozgó, tele van energiával, szenvedélyesen szereti a munkáját, és szónoknak is kiváló – főleg, ha szeretett autója tulajdonságairól kérdezem őket. Heimann Zoltán épp igen fontos munkában volt: kolbászt töltött. Falatozós-borozós nagy szabású kertmozizásra készült éppen (vagy 80 vendéget vártak) olyan különlegességekkel, mint a Kossuth-receptje alapján készített citromos kolbász. Heimann készül a stafétabot átadására, Zoli fia 5 éve hazatért németországi tanulmányaiból, s most zajlik a generációváltás, de a 60-es éveit megkezdő Zoltán aligha képes hátradőlni. Most az exportpiac felé nyitnak, már van holland, német, brit és amerikai vevőjük, itthon pedig igyekeznek növelni a helyi értékesítést saját rendezvényekkel. Nagy lendülettel dolgoznak a kadarka és a kékfrankos népszerűsítésén, nem állnak meg soha, és munkájukban remek partner az egytonnás, erősített Amarok. „Nagyon kényelmes autó, nekünk igen bevált. Igazi igásló, amely tökéletesen alkalmas a hosszú utakra, többször megjártuk vele Németországot. Mindig lehet rá szállítani, ha például szerszámokat kell kiszállítani nehezebb terepre, ugyanakkor elegáns autó, amely színházba is sikkesen viszi a családot.” Arra a kérdésre, hogy van-e valami, amit javítana az autón, Heimann Zoltán tréfásan csak annyit jegyzett meg, hogy nos, budapesti parkolásnál nem a legideálisabb. Úgy tűnik, a szekszárdi borász ezzel együtt tud élni, s még sok remek Heimann-bort kóstolunk, amelyek valószínűleg az Amarok platóján is megfordultak.

Németh Ágnes